Borosy András - Szabó Attila: Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlési iratainak regesztái. Igazságszolgáltatási iratok III. 1721-1740 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 32. (Budapest, 2000)
Regeszták
szántóföldek lettek volna, s arra sem, hogy azóta felszántották volna. Akkor minden héten járt azkra a pusztákra, mert akkor kevesen laktak ott. Három vagy négy házban laktak, csak azután szaporodtak „naponként (!)". A boti pusztán minden évben elegendő marhája volt az uraságnak és más embereknek. 4. Vallja, hogy másfelé nem lehetett a marhát hajtani a boti pusztáról a Biai-tóra, mert egyfelől az etyeki határ volt, s azok nem engedtek a maguk határán áthajtani, másfelől a biai község rétje volt, s a marha elrontotta volna a rétet, ha azon áthajtották volna, (magyar—latin) 1726. No. 12. 441. 1726. június 28-án Podmaniczky János, PPS vármegye ítélőtáblai ülnöke, Nedeczky József, ugyanezen vármegye rendes nótáriusa és Prónay (Pronay) Gábor, ugyanezen vármegye esküdtje hírül adja, hogy Grassalkovich (Grasalkovich) Antal királyi tanácsos és királyi jogügyigazgató mint a vármegyében fekvő Pereg (Peregh) falu és Imrefalva puszta jelenlegi földesura egyrészről, másrészről pedig Orczy (Orczy) István, a táblabíróság érseki ülnöke mint a jászok és kunok kapitánya, mint a nevezett districtus jelenlegi földesurának, a német lovagrendnek fő tisztviselője (supremus officialis) kérik, hogy állapítsák meg egy bizonyos földdarab határait, mely a Pereg falu lakói által bírt Imrefalva puszta és Lacháza (Laczháza) falu között fekszik. A határ bejárása és tanúvallatás útján állapítsák meg a föld határait, és határjelekkel jelöljék meg azokat. E határokat a nevezett falvak lakói a jövőben tartsák tiszteletben, hogy köztük a határok miatt kialakult ellentét végleg megszűnjék. • Mikor a fent közölt időpontban a nevezett helyre érkeztek, hozzájuk csatlakozott Szabó István, 79 éves és Bereményi (Beremény) György, 48 éves ráckevei (Ráczkevi) lakos, [Savoyai] Jenő herceg jobbágyai, azonkívül Gács Mihály, 50 éves tassi lakos, Kandó Zsigmond jobbágya, Lukácsi (Lukacsy) János és Kovács (Kovács) János, a nevezett herceg ráckevei jobbágyai. Valamennyien tanúságot tettek, majd megesküdtek arra, hogy minden kérdésre legjobb tudásuk szerint igaz feleletet adnak. Határjárás: Elindultak a Duna (Danubius) völgyéből, melyet magyarul Szakadéknak, vagy Kis-Dunának neveznek. Kissé lejjebb, ahol az Angyali-szigetnek nevezett sziget végződik, kezdődőleg kelet felé Lacháza falu és Imrefalva puszta területének hosszában az első földből való határjelet a Peregről Pest felé vivő királyi úton találták, majd egyenes vonalban tovább haladva más, szintén földből készült határjeleket, egészen a Cirok-hegy (Cziroghegy) nevű határjelig, s emellett Ráckeve oppidumról Bankháza puszta felé haladó úton is találtak egyet.