Borosy András - Szabó Attila: Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlési iratainak regesztái. Igazságszolgáltatási iratok III. 1721-1740 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 32. (Budapest, 2000)

Regeszták

vei most kevesen vannak, meg nem maradhatnak, el kell nekik széledni. 3. Gál János és Jakusics Mihály vallják, hogy ők ketten az elmúlt tavaszkor böjtben voltak Vácon praefectus uram őkegyelménél a falu nevével oly panasszal, hogy ha csak az uraság a nemes vármegyénél nem segíti őket a sok transenna miatt, el kell nekik pusztulni. Tovább már nem szenvedhetik, mert mindenükből kifogyatkoztak. Ők ketten az elmúlt 1736. esztendőben nyáron, amidőn a militia lement, kb. 12 napon át négy compania lovas német rajtok lévén, mindenekből kiélte őket. Arra is jól emlékeznek, hogy a feljebbírt panaszokkal más alpári emberek is (akik már mind elmentek) voltak küldve a falutól más alkalmatossággal Vácra praefectus uramhoz. Úgyszintén, amidőn a praefectus úr őkegyelme az uraság gulyáját ad initiu ma ide hajtatta, maga is itt lévén őkegyelme, akkor is végső ketten mindnyájan az itt való lakosok megmondták őkegyelmének, ha csak ezután egy compania jön is reájuk, mindjárt elszélednek. Amint is a praefectus úr innét való elmenetele után reájuk szállván valamely militia, azután mindjárt nagyobb része az itt való lakosoknak széjjelment. Mindezeket, úgy mondták, a praefectus úr előtt megerősítették. 4. A fentírt mostani bíró és esküdtek egyenlőképpen mindnyájan vallják, az igaz volt, hogy ők mind viceispán uram őkegyelmének panaszkodtak, s mind utóbb, az elmúlt nyáron nemes vármegye által hozzánk kiküldött szolgabíró úr előtt kinyilvánították, és azt mondták, ők nem annyira a transennalis militia miatt pusztultak el. Mivel azt jól tudják, hogy az közönséges volt akkor a nemes vármegyében lévő helységekben. Azért el sem mentek volna azok. Ezek is, akik megmaradtak, nem igyekeznének elmenni, hanem hogy az uraság mindennemű jövedelmeket a falutól elvett, melyeket az első pontokban említettek, és hogy új contractusra kellett lépni nekik, és hogy az uraság gulyáját lehozta, az volt az oka, hogy nagyobb része a lakosok közül elment. Ha csak tovább is a méltóságos uraság mindazokat a jövedelmeket magának referálja és nekik nem engedi (melyért száz tallérig való cenzust esztendőnként készek volnának fizetni), kényteleníttetnek elmenni és a falut pusztán hagyni. Ezeket a praefectus úr előtt végsőképpen kijelentették és mindezeket megerősítették. (latin— magyar) 1738. No. 6. 586. 1738. február 9-én Sőtér Gábor szolgabíró és Laczkovics Ferenc esküdt aláírásával a vármegye testimonialist adott ki, mely szerint garamszegi Géczy Pál zálogba adta rátóti (Rátótth) birtokát — melynek hatodrészt tulajdonosa — Horányi Gábornak 2000 forintért, amely a kamatokkal együtt 2135 forintot tesz ki. (latin)