Borosy András - Szabó Attila: Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlési iratainak regesztái. Igazságszolgáltatási iratok III. 1721-1740 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 32. (Budapest, 2000)
Regeszták
bírtak volna-e a váciak. A török időben is Mácsán laktak, amidőn a török agának fát vittek Vácra, mindenkor a völgyben, ahol a búza van, és akkor is úgy tartották, mint váci földet. Az Ómalom helyéről és a Kis-Rákosnál lévő hányásról semmit sem tud mondani, mivel ott azelőtt sohasem járt. • Marok Péter, kb. 40 éves kerepesi bíró, a váradi káptalan jobbágya vallja, hogy ezelőtt kb. 32 esztendővel az akkori váci püspök, Dvornikovich (Dvornikovics) Mihály úr őnagysága sertéseit örézvén egy alkalmatossággal a 8. punctumban feltett Pesti út mellett lévő hányásnál, és Csilling (Csillingh) Pál nevű váci csordás pásztor öregember hozzáment a tanúhoz és a tanú a hányáson ülvén kérdezte a csordás pásztortól: Édes bátyámuram, ez hova való határ? Mire felelt Csilling Pál: ez úgymond, a csörögi határ, és ezen alul gödi föld. A tanú pedig megkérdezte, hallván, hogy csörögi (Csörögh), mire viszont Csilling Pál — úgymond — holnap a Csörög-hegy alá megyek én is a marhával, megmutatom, hogy hol van Csörög. Itt pedig a Kis-Rákoson alul ne bocsáss, mert az gödi határ, hanem a Kis-Rákosig szabad menned és a malomhelynél a kőkútig, aminthogy a tanú is mindig ott hajtogatott. Másnap pedig Csörög alá hajtván, és a tehénpásztor odamenvén, megmutatta neki a Csörög oldala alatt lévő földhányásokat, és azon túl arra a helyre vitte a tanút, az Ordító elejére és onnét az Ómalom helyére, a Rákosra mutogatta a határt. Amint a fátens is kb. 15 esztendeig pásztorkodván Vácon, mindenkor azon hányásokig és kövekig őrizte mind a sertéseket, mind pedig az ökörcsordát, mivel ökörpásztor is volt négy esztendeig, és senki sem nem tilalmazta, sem nem kergette, sem nem háborgatta őt, hanem mindenkor békével őrizte, úgy mint váci határon. Azokat mindenkor így tartotta és hallotta Csörög és Sződ között lévő határoknak, és nem is tudja, nem is hallotta, hogy e föld után a Kis-Rákosig, fizettek volna valakinek a váciak. • 1723. július 6-án tanúvallomást tett 58 személy: Pintér György, Guba György, Somogyi István, Kis István, Zsidel (Sidell) István, Petényi János, Jakus Márton, Veres István, Csók István, Hajnal László hartyáni lakosok, Kósa János, Kuska Mátyás, Kőrösy Mihály, Józsa (Józa) István, Míszad (?) György, Serkei (Serkej) Ferenc kisnémedi lakosok, Huszár János nézsai lakos, Tóth István, Valaskó (Valasko) János alsópetényi (Alsó Petény) lakosok, Pokorádi (Pokoradi) Mihály, Jánosi (Janossj) Mihály rádi lakosok, Bak András, Bódis János, Siket István kosdi lakosok, Pászti János, Szűcs Mátyás, Győri (Györy) István, Bíró András szadai lakosok, Máté Péter, Máté György szilágyi lakosok, Holló András, Huszár György, Siszmák Imre mácsai lakosok, Madarász Tamás, Deák István kisszentmiklósi lakosok, Pintér András, Pap István, Borbély (Borbélly) György, Nagy Sámuel, Hangya András, Hangya Márton veresegyházi lakosok, László János, Marusi (Marussi) István, Lacslau György bottyáni lakosok, Betkes (Bettkes) János, Csizmadia János tótfalui lakosok, Kuruc (Kurucz) András, Juhász István, Sipos András, Végh
