Borosy András - Szabó Attila: Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlési iratainak regesztái. Igazságszolgáltatási iratok III. 1721-1740 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 32. (Budapest, 2000)

Regeszták

vittek bennünket (mutogatván mindenütt, ahol elmentünk a sok és sűrűn lévő keresztes régi cser-, és magyalfákat) a Sziráki út mellett a napnyugat felől lévő nagy, „teczetes" és régi földhatárra, ahol a gutái és az ácsai határok találkoznak, és itt már a vanyarci határnak vége van. Onnét ugyancsak nyári napnyugat felé egy kevéssé „hoz(z)ádra" térvén, a beregen, valamely völgyecskén átmenvén, ami a Hatvani-völgyből ágazik ki, megint másik, ugyanazon Hatvani-völgyből kiágazott völgyecskén átmenvén (amit másként Ácsai szőlők alatt való völgyeknek is hívnak) és a bércen jó darabon elmenvén, vittek a Hegyes-hegy orrán lévő földhányásra, egy nagy dőlt cserfa mellé, amit Forrás fölött való hányásnak is hívnak. Onnét ugyanazon Hatvani-völgyből kiágazott harmadik völgyön is átmentünk és jó darabon elmentünk a Hatvani-völgy oldalán. Viszont negyedik, azon Hatvani-völgyből kiágazott völgyön és a Magas-hegyen (Magos hegy) átmentünk egy völgyre, egy gödörre, amit Magashegy alatt lévő gödörnek hívnak. Onnét egy kis bércre érkezvén, a bércen napnyugat felé vittek a bérc orrán lévő nagy földhányáshoz, amit a gutái malom fölött való hányásnak is neveznek. Onnét lementünk a Gutai-völgyre a gutái malom gátján át (itt pedig megjegyeztük, hogy a tanúk a gutái malmon felül mondták átmenni az ácsai határt, de a malom árkán át nem mehettünk, hanem csak a malom alatt levő hídon.) Onnét a Gutai-völgyön lévő országúton át egyenesen fel a hegy felé, a gutái szántóföld szélén jó darabon és „hoz(z)ádra" térvén, a Cseres közé vittek. A Cseres között lévő árokhányásra, amin három élő régi keresztes cserfa van, ahol mondták, hogy a gutái, ácsai és sápi határok találkoznak. Gutát tekintve itt végződött a határjárás. Onnét a Bába-hegy (Bába Hegy) tetejére fel és a hegy tetején jó darabon menvén, a hegy orráról le a Sápi-völgy felé, s a völgyben lévő patakon átmenvén, a pataknak dél felől való részén vittek egy gödörre, amit régi Öregmalom (Eöröghmalom) helynek neveznek. Onnét egy kevéssé „hozadra" térvén, át a szántóföldeken, amikben most az alsósápiak búzája van, átmenvén a Sápi úton, amin Ácsára és Püspökhatvanra járnak, a Böjtös (?)-völgyre (Bő Tösch völgy), ahol azt mondták, hogy török időben az acsaiak addig járták a határt. Onnét azon „fel tüledre", Sáp felé egy nagy mocsártölgy, ahol azt mondták, hogy egykor behoztak onnét az alsósápiak az acsaiak sertései kijővén mind a két rész, s azon helyet, ahonnan behajtották, megnézvén, viszszabocsátották az ácsai sertéseket, és amit megittak is azon sertések behajtására, magok fizették meg a sápiak. Onnét kitérvén azon völgyből hozádra, mintegy téli napnyugat felé általvittek az alsósápi tavaszi és őszi vetésekre, a rekettyebokornál való hányásra, ahol is a völgyecske és vízfolyás vagyon, onnét át azon vízfolyáson dél felé térvén, a csővári vetéseken menvén egy darabon viszont „hoz(z)ádra", napkelet felé tértek, ahol is a búza között valami régi mocsárfának a helyét mutatta, ott mondták a régi határt lenni. Onnét viszont dél felé térvén egy fennálló körtvélyfára, onnét egyenesen a csővári bú-