Borosy András - Szabó Attila: Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlési iratainak regesztái. Igazságszolgáltatási iratok III. 1721-1740 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 32. (Budapest, 2000)
Regeszták
földhatárjelet találtak az előzőtől 42 lépésre. Ugyanazon a területen dél felé haladva a nevezett földek között az említett úttól jobbra 143 lépésre kis, kopott földhatárjelet láttak. A régi, Gombáról Ceglédre (Czegled) vivő úton volt egy határjel, de felszántották, és már nem létezik. Ugyanazon a területen 194 lépést a felfelé menő úton haladva régi árkot találtak s egy kopott, nem jól látható határjelet a gombai szántók jobb szélénél. Ugyanazon az úton és irányban haladva a nevezett régi árokban az előzőtől 107 lépésre, a nevezett szántók szélén más kopott határjeleket láttak. Ugyanazon a csapáson a völgybe leszállva déli irányban felfelé menve, a bényei szőlők árka mellett az előzőtől 200 lépésre a nevezett út baloldalán találtak egy fél fóldhatárjelet, melynek másik fele a bényei szőlők árkában már széthányva található. Ugyanabban az irányban tovább haladva 119 lépést, egy jobban látható határjelet láttak, de ennek negyedrésze az árokban széthányva található. Innét a szőlők árka mellett haladva 84 lépésre, egy fél határjelet találtak, melynek másik fele az árokban széthányva található. A nevezett árok mellett haladva az előzőtől 94 lépést, egy határjel van, mely úgy-ahogy látszik, s a bényei szőlő árkában széthányva található. Ezt még ép állapotban látta Sólyom (Sólyom) István, Nagy Mihály, Lévai (Levay) István, Gál (Gáli) István és Gál (Gáli) János. Már inkább nyugat, mint dél felé haladva a nevezett szőlőtől ugyanazon út mellett a dombra, annak bal oldalán mentek fel, ahol a bényeiek temetője volt s az előzőtől 339 lépésre egy jól látható határjelet találtak. Innét Bénye falu mellett a völgyben lefelé haladva két vadkörtefa mellett és 160 lépésre mutattak egy kopott, nem jól látható határjelet, melyet korábban nagyobb és jobban látható állapotban látott Sólyom István, Nagy Mihály, Lévai István, Gál István és Gál János. A völgyben a nevezett csapáson haladva a Györei-kúthoz érkeztek az előbbi jeltől 231 lépésre, melynek párkányán a tanúk földhatárjelet találtak, mely már nem volt kitetsző, de Sólyom István, Nagy Mihály, Lévai István, Gál István és Gál János azt vallották, hogy Gomba területén van. A völgyben a domb felé haladva, inkább dél felé, a nevezett kúttól 200 lépésre az Újfalui (Újfalu) út mellett mutattak egy nem nagyon látszó földhatárjelet. Végül a nevezett úton haladva elérkeztek a földekig, melyek bal felől és kelet felől bényei, dél felől újfalusi földek voltak, jobb felé pedig a gombai földek voltak, majd észak felé kanyarodva átmentek egy másik útra, amely Újfalu pusztát Gombától elválasztotta, s mindezeket befejezve visszatértek Gombára. Ezután megtörtént a tanúk kihallgatása. A tanúknak feltett kérdések: 1. Tudja-e a tanú, hogy amint tegnap és ma a határjárást végezték, elkezdvén a régi Kocsmahelynél s a tőle nem messze lévő határnál, s onnan a Bicskére vivő úton tovább, át a réten a Zsigeri-hegyek mellett és Várhely (Várhel)
