Borosy András - Szabó Attila: Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlési iratainak regesztái. Igazságszolgáltatási iratok III. 1721-1740 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 32. (Budapest, 2000)

Regeszták

szántók gabona-termőképességét 60 mérőre becsülték, melynek hossza szélessége ... öl). Ezért a törökbálintiak nem merték marháikat 200 lépésnyire a faluból kihajtani, mert az érdiek rögtön elrabolták. A múlt évben háromszor hajtották el a község egész csordáját, egyszer az összes urasági juhot is elhajtották különböző helyekről, Kismezőről (Kiss Mezző), a Nagy-völgyből (magna valle) és a Parókiális-völgyből (Parochiális valle) Érdre, és részben a szegény emberektől szedett váltságdíjért, részben Barna János jezsuita atya és Gotthárd (Gothart) Mihály érdi provizor közbenjárására adták vissza azokat. Mindezek miatt a törökbálintiak kénytelenek jószágaikat bizonyos census fejében a szomszédos helységek területén legeltetés céljából szétosztani, s kijelentették, hogy ha nem védik meg őket javaik békés birtoklásában, kénytelenek lesznek falujukat elhagyni. Hoffer Pongrác falusi bírót, ki a falutól nem messze ment puskájával, kb. 150 lépésnyire, az erdőbe fáért jövő érdi lakos támadta meg folyó év január 29-én. Elfogták, elhurcolták és 13 nap múlva 12 forint váltságdíjért köpenyétől és puskájától megfosztva engedték szabadon. A két urasági szolgát, Steiner (Stajner) Gergelyt és Vinterics Mihályt, akik 20 nappal ezelőtt a majorságtól 160 lépésnyire fát vágtak, 30 felfegyverzett ember elfogta és elhurcolta. Az érdiek a hegyről kiabálva provokálták a törökbálintiakat, s végül néhány felfegyverzett törökbálinti lakos is kijött ellenük. Kölcsönös lövöldözés után, látva a nagyobb erőt, a törökbálintiak visszafordultak. Ezután a törökbálintiak kijelentették, hogy ha közülük valaki csak 100 lépésnyire kimegy a faluból, hogy a cserjésből fát vágjon, ha elfogják őket, az érdiek elrabolják tőlük fejszéjüket és ruhájukat. Barna János tisztelendő jelentette, hogy 1727. december 5-én Lipics Boldizsár úr Tomanics érdi provizorral Budára jött a tisztelendő atyák budai kollégiumába, s annak rektorát tájékoztatta az érdiek erőszaktételeiről. A rektor nem tudott újabb erőszakos esetekről, s azt mondta, hogy a jószomszédság érdekében kiküldte Barna János páter magyar prédikátort az ügyek elsimítása céljából. December 16-án levél útján ebédre hívta meg Edl Ferenccel együtt, és kocsival elébe ment. Törökbálint területének egy bizonyos helyén találkoztak, egyrészt Kerekes Mihály, Lipics Boldizsár, Újlaky úr, Tomanics úr és három vagy négy nemes, kiknek a nevét nem tudja, másrészt számos paraszt, részben lóháton. A nevezett atyát körülvették, s mivel a nagy hó és a dombok miatt kocsin haladni nem lehetett, Barna atya és társai kénytelen voltak paraszti lovakra szállni és az erdőkön keresztüllovagolni. Mikor a faluhoz közel jutottak, Lipics úr hangos szóval kihirdette, hogy itt van Illésházy gróf birtokának határa. Ezt hallván Barna atya, leszállt a lováról és azt mondta, hogy ő nem rektor, s nem prokurátor s nem feladata a számára ismeretlen határjeleket megmutatni. Erre Lipics úr tisztelettel azt felelte, hogy üljön fel újra a lóra s nyargalja körül vele a többi erdőt. Végül Törökbálint határát is körül akarták lovagolni, de ekkor Lipics úr és Barna atya nem akartak és nem tudtak tovább