Borosy András - Kisfaludy Katalin - Szabó Attila: Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlési iratainak regesztái. Igazságszolgáltatási iratok II. 1661-1720 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 29. (Budapest, 1999)

Regeszták

bek, megmutatták a határokat, s még egy öreg embert is kihoztak, Farkas Pétert, ki babati volt, s az mutatta a határokat. A hatodikra: a deutrum szerint. 26. Hegyes Pál, Gosztonyi (Gostoni) Miklósnak 53 éves rátóti jobbágya vallja: Az első, második, harmadik és negyedik kérdésre: semmi. Az ötödikre: mint az előző tanú, hozzáadva, hogy az ökrök hajtását nem tudja, de nagy darabot vettek el a szadaiak a babati földből, s ezért villongás van a szadaiakkal. A hatodikra: a deutrum szerint. 27. Kórody (Korody) János, Gergely Ferencnek 57 éves sződi (Szöd) jobbágya vallja: Az első kérdésre: sosem hallotta igaz határoknak lenni a Sárközy István által bejárt határokat. A másodikra: mikor ott járt Varga János és Fráter Balázs, akkor is pirongatták az öreg emberek a fiatalokat: „miért esküttök, mikor semmit sem tuttok". A harmadikra és negyedikre: semmi. Az ötödikre azt vallja, ami a deutrumban van: atyja is úgy mutatta neki a babati határt, mert mihelyt átmentek volna a Hangyás úton, mindjárt elvették volna a fejszéjüket a szadaiak, „hol Végh Urbántól, hol az gödöliektől követték az Babati erdőt". A hatodikra: a deutrum szerint. 28. Mészáros (Mészáros) János, Némediben (Nemedj) lakó 65 éves libertinus vallja: Az első és negyedik kérdésre: mint a második tanú. A másodikra: tudja, hogy Sárközy István nem az igaz határra vitte a tanúkat, hanem amelyikre ő akarta. A harmadikra: hallotta, hogy Polyák (Polyák) János kiáltotta: „ne menj arra, hanem az szilhátra [Szilhát], ne roncs az falut, vagyon mégh, egy hordó serünk és egy vagó tehenünk." A negyedikre (!) és ötödikre: mint a második tanú, hozzáadva, hogy a Hangyás út Fő-tetőn (feő tető) is tud két hányott határt, ezek egyike veresegyházi (Veresegyház), a másik babati. A hatodikra: a deutrum szerint. 29. Somogyi Gergely, Balassa Bálintnak 66 éves szentmiklósi (Szent Miklós) jobbágya vallja. Az első, második, harmadik kérdésre: semmi. A negyedikre: mint a második tanú. A hatodikra: a deutrum szerint, hozzáadva, hogy „mindenkor az Vámosi uram szabadosaiul követte az Babati és Gödölei erdőt" és hallotta a szadai Polyák Jánostól, mikor határt jártak 1656-ban, hogy „nem arra az szilhátra