Borosy András - Kisfaludy Katalin - Szabó Attila: Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlési iratainak regesztái. Igazságszolgáltatási iratok II. 1661-1720 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 29. (Budapest, 1999)

Regeszták

A negyedikre: tudja a dolgokat a deutrum szerint. Az egyik hányás a püspökhatvani, a másik a györki, a harmadik a szilágyi határ, melyet a püspökiek elszántottak. Tudja „az török fel hányását is", de a püspökhatvaniak „el hányatatását" is. Az ötödikre: Bada Gergelytől hallotta, ki a Kallói úton Györk felé mentében mondta, „által menietek az hidaczkán, mert ezek a beste lélek kurva fiai püspökhatvaniak majd minden marhátokat behajtják felül az hidnak, de felül az hidnak ne féljetek, mert az Gyürki határ". A hatodikra, hetedikre és nyolcadikra: semmi. 7. Ecski (Ecsky) János, ugyanazon földesúrnak 65 éves ugyanott lakó jobbágya vallja: Az első, második, harmadik és negyedik kérdésre: hallotta 60—70 éves öreg emberektől, hogy a deutrumban leírt három határ egyike, melyet a püspökhatvaniak elszántottak, az igaz püspökhatvani határ, a másik a györki, a harmadik a szilágyi. Az ötödikre: tudja, hogy Györk puszta a Kallói út alatt volt, s a réteket mint györki határban lévőket Egry Istvántól a török számára szabadon kaszálták. A többiről semmi. 8. Garai (Garay) István, Galambosi (Galamboss) Lászlónak 80 éves mácsai jobbágya vallja: Az első kérdésre: a deutrum szerint. A másodikra: semmi. A harmadikra: tudja, hogy ahol a három hányás van a Gallam-völgyön (Gálom völgy) kívül, az a három hányás nem három határ, hanem kettő, az egyik györki, a másik szilágyi, mert a püspökhatvaniak elvesztették „azon helyen való határokat", mert ott ölték meg hajdan Fekete Pétert, kinek díját a szilágyiak adták meg, nem a püspökhatvaniak, s így elvesztvén határukat a püspökhatvaniak, ott semmi határuk nincs, csak györki és szilágyi határ van. A negyedikre: tudja, hogy a püspökhatvani búzák (?) között két határ volt, az egyik györki, a másik püspökhatvani. A török kiment arra a határra és azt kérdezte a püspökhatvani Szűcs (Szuez) Györgytől, ki hányta el ezen határokat? Ez azt felelte, hogy ő és az ő ekéje. „Tudományt tettének az gyürkiek", s akkor vette észre, hogy nem jól beszél, örömest megtagadta volna, de késő volt. Az ötödikre: tudja, hogy a Vásár-hegy végében volt egy hányott határ, de azt a püspökhatvaniak elhányták „onnét az három ágú tölt fara megyén bé". A hatodikra: a Berekben lévő hányott határt nem ismeri, de tudja, hogy „arra a keresztes kőre megyén az határ". A hetedikre: látta azt a keresztes követ, melyet igaz határkőnek tartottak „és ugyan azon is volt igaz határkő", míg puszta volt Püspökhatvana is, Györk is, de ez a kő már nincs meg.