Borosy András - Kisfaludy Katalin - Szabó Attila: Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlési iratainak regesztái. Igazságszolgáltatási iratok II. 1661-1720 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 29. (Budapest, 1999)

Regeszták

Gergely is azt vallja, kecskeméti lakos, hogy lajosi föld az határ, amelyet most „occuláltunk", és ami miatt Gergely (Gregory) Pál körösi jegyző tiltakozott a határjárás alkalmával: ahol jobb kéz felől kert, jó tesseni puskalövésnyire körösi Szőke Nagy János kertje, bal kéz felől pedig kecskeméti Pál Gergely kútja vagyon, határjelnek nem hallotta, hanem hogy az ott levő föld az lajosi territóriumban vagyon. Hallotta, körösi Karai Mihály pedig határnak tudja. Itt egymástól egy jó dűlő földnyire vannak a vitatott helyek. Innen egyenesen Pál Gergely szántóföldjén egyenesen Lajos felé napnyugatra menvén egy nagy öreg határhányáshoz jutottunk, kecskeméti Kovács (Kovács) Péter kertje mellett. Itt ezen a határhányáson a kecskemétiek is megegyeznek, itt körösi Daróczi (Daroczi) János tud vallani, kecskeméti Aracsi (Araczj) János felől is. Innen egyenesen napnyugatra a budai ország szekér útján keresztül által menvén jutottunk egy nagy öreg domb tetején levő föld határhányásra a feljebb megírt és megegyezett föld határhányástól mindjárt ismét „controvertaltatik" a határ. Kecskemétiek jobb kézre beviszik Lajos felé tűledre (?), a lajosiak pedig hosszadra (?) bal felé dirigálják. Itt, amint egymástól „distantiajuk" van a határjelekkel, „extrudáltatik" két jó tesseni puskalövésnyire s néhol pedig tovább. Kecskeméti Mező Mihály vallja, hogy néhai kecskeméti Nagy (Nagj) Györgytől hallotta igaz lajosi határhányásnak ezen mostani „occulált" határhányást. Innen hosszadra (?) napnyugatra a bényei puszta ország szekér utján keresztül által menvén jutottunk a Zsombékos-tó (Sombokos to) mellett levő föld határhányásra. Kecskeméti Mező Mihály kertje felül kecskeméti Hajnal István kertje ellenében, mely határhelyet Hajnal István szántott. Itt Úrházy János és Nagy Pál tud vallani. Itt a vitatott helyek „distalnak" egymástól öt avagy hat jó tesseni puskalövésnyire. Mező Mihály és Halasi Péter deák szántottak a mostani „occulált" határjelen belül, Lajos felé. Mező Mihály maga vallotta, kecskeméti Halasi Péter deák szántatta pénzért Mező Mihálylyal négy esztendeje, mióta kecskeméti Halasi Péter deák „occupalta" a Zsombékos-tón belül Lajos felé. Itt kecskeméti Mező Mihályt meghiteltetvén, azt vallotta, hogy Aracsi János esztendőnként hol két, hol három tallérokat adott, hogy a lajosi földre járt a marhája. Itt ismét mind nagyobb és nagyobb ellentmondások vannak a lajosi és kecskeméti határjelek felől, el anynyira, hogy csaknem egy falu is elégedett lehetne a villongásban fennforgó földekkel, mezőkkel. Innen ugyan napnyugatra, bényei és szentgyörgyi (Szent György) pusztákon levő szekérúton keresztül átmenvén jutottunk néhai kecskeméti Godány (Godan) Demeter nyaralója helyére, amit néhai Aracsi János is bírt, a körösieknek fizetvén tőle azon szerint Godány Demeter, melyen felül a Csődör homokja (Czödör homokja) vagyon. Itt hasonlóképpen nagy messze, csaknem egy faluhatár földnyire „distalnak" egymástól a „controversus" helyek, erről tud vallani Úrházy János, Daróczi János.