Borosy András - Kisfaludy Katalin - Szabó Attila: Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlési iratainak regesztái. Igazságszolgáltatási iratok II. 1661-1720 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 29. (Budapest, 1999)

Regeszták

tották, de a szenttamáskátai (Szent Thamas Kata) földre, melyet azok bírtak, nem merte marháit bebocsátani. 2. Kovács Mihály, Kuklovith Miklósnak 60 éves cseke- (Cseghe), másként nagykátai (Nagy Káta) jobbágya vallja: a Szecsői út, mely a szecsői szántóföldek végén az első dűlőnél (?) Kóka (Koka) felől Káta falu alá menő régi határokig ér, a szenttamáskátai szántás folyása végén (?) indul az almási homok oldalán látszó határoktól hasított földet, már sok időtől fogva az almásiak bírták, erről hajtotta el Bory (Bori) úr az almási marhát. 3. Kis János, ugyanazon földesúrnak 60 éves jobbágya azt vallja, amit a második tanú. 4. Kovács Dömötör, ugyanazon földesúrnak 62 éves nagykátai jobbágya vallja: a szecsői szántóföldek dűlése és a szenttamáskátai szántóföldek folyása végén lévő határok között eleitől fogva az almásiak szántottak, s onnét hajtotta el a marhát Bory úr. 5. Szögi (Szöghi) Péter, Balassa Imrének 70 éves, Úriban (Uri) lakó jobbágya vallja: azt a földet, melyről Bory úr a marhát elhajtotta, régóta az almásiak bírták, marháikkal járatták, sőt néha Gyöngyös felé mentében azon földön lévő „víz állás" mellett, melyet Forrás-tónak (Forrás To) hívnak, látta az almási marhát delelni. 6. Tóth (Thott) Mátyás, Balassa Imrének Úriban lakó 55 éves jobbágya vallja: azt a darab „lapáca" földet, melyet a szecsői dűlő földeken át a szenttamáskátai folyás föld végéhez látszó határok hasítanak, régóta az almásiak bírták. 7. Nagy Jakab, Beniczky (Benjcski) Tamásnak 40 éves zsámboki (Sambok) jobbágya vallja: van 30 éve, hogy ő a Felföldről (Félföld) „alá szakadott". Azóta a szenttamáskátai föld folyása melléki földet a szecsői dűlő alá nyúlt határokig az almásiak bírták, marháikat szabadon járatták, azt a földet, melyről Bory úr a marhákat elhajtotta, azt is Almáson laktában elégszer szántotta. 8. Mányai (Manjai) Miklós, a vikárius atya 68 éves sülyi jobbágya vallja: 20 évig lakott Almáson s ismert egy nagy körtefát a szenttamási szántóföldek folyása oldalán. Ez a fa már nincs ott, s ez a fa hasította a peres földet a két nevezett határ között, erről a földről hajtotta el Bory úr az almási marhát. A korábbi időkben a szecsőiek és a kókaiak veszekedtek azért a földért velük, de hiába, mert az almásiak bírták. 9. Vincze György, a vikárius úrnak 48 éves sülyi jobbágya vallja: 20 éve Almáson szántotta azt a darab földet, de akkor és azóta is az almásiak bírták a szecsői földek lábán folyó határokig a már elveszett körtefa közt a szenttamáskátai folyó földnek végén látszó határokig, a már elveszett vad körtvélyfa közt a szenttamáskátai földek végén látszó határokig, mely szeglet határnak Almás felőli részéről felnyúlt parlagföldről hajtotta el Bory úr a marhát. 10. Tóth (Thott) György, a vikárius atyának 50 éves sülyi jobbágya vallja: Rákóczi (Rákóczi) fejedelem „felső pártra járása" előtt 8 évvel került ő Al-