Borosy András - Kisfaludy Katalin - Szabó Attila: Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlési iratainak regesztái. Igazságszolgáltatási iratok II. 1661-1720 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 29. (Budapest, 1999)

Regeszták

amelyet szerintük a sülyiek elszántottak, ezt a helyet közönségesen „Gyöppül való szántás"-nak mondják. Innen ismét dél felé mentünk a közönségesen Búza-bokra-völgye (Búza Bokra völgye) nevü helyen, amelynek az oldalában mentünk kb. 500 lépést, és ott nekünk mutattak az úriak egy az előzőhöz hasonló nagy határjelet — amit a folyó évben elszántottak —, látható fehér földcsíkokkal, (latin—magyar) 1720. No. 4. 363. Gróf csábrági és szittnyai Koháry István országbíró parancsa alapján Szeleczky Márton alispán utasítására Magócsy (Mágocsy) Mihály szolgabíró és Sőtér Antal esküdt 1720. október 26-án elvégzi Úri falu és a szomszédos Gomba falu közti határ vizsgálatát. Elindultunk Úri faluból egy völgyön keresztül, amit közönségesen Rétvölgynek (Réth Völgy) mondanak, amely út vezet Albertire, Kőrösre és Kecskemétre (Kecskeméth), elértünk a hármas határhoz, mely Szecsővel (Szecse) és Sággal határos. Továbbhaladva ezen a Szecsői úton érintettük az első, a második, a harmadik és a negyedik határt. Az út melletti földeket a szecsőiek bírják, egészen addig, amit közönségesen Szelei útnak (Szelei utt) mondanak, amely Budára vezet, és ott van az ötödik határjel. Ezekről a következőket vallották a tanúk: • Pócsa (Pócza) István, kb. 42 éves pándi (Pand) lakos Szalgháry (Szolgari) József jobbágya vallja, hogy azon oculalt 4 határok a Szelei útig igaz határok legyenek Zsiger (Sigri) és Úri (Uri) között és azon Szelei útig észak felől való szántóföldeket, akiket most a gombaiak szántanak és vetnek, az úriak bírták és szántották a török idejében is, hanem Buda megvétele után miképpen estek a gombaiak birodalmába, nem tudja. • Kertész András, kb. 90 éves sülyi lakos, Koháry (Koharj) István jobbágya vallja, hogy gyermekkorában Gombán szolgálván három esztendeig, tudja azt, hogy a gombaiak azon Szelei országútjáig bírták a magok határát, azon úton által pedig a gombaiaknak nem volt szabad általhajtani marhájukat, a fátens gazdája is megparancsolta, hogy az úton által ne bocsássa a marhákat a fátens, mert az úriak elhajtják marhájukat. • Tanúvallomást tett még Nagy János, kb. 60 éves tápiósági (Tapioságh) lakos, gróf galántai Esterházy (Esterhazi) Antal jobbágya, Makai (Makaj) Mátyás, kb. 74 éves körösi lakos, Zsigri (Sigri) János, kb. 48 éves szadai lakos, a váci püspök jobbágya, akik az előző vallomásokkal egyezően vallottak. Az ötödik határjel megvizsgálása után ugyanazon Szelei úton nyugatra fordultak egy nagy szántóföld mellett, balra, azaz délre lévő területen visz a közönségesen Ürmös-völgynek (Ürmös Völgy) nevezett völgy, ennek a völgynek az északi oldalában van egy földből készült hármas határ, mely a gombai határt jelzi.