Borosy András - Kisfaludy Katalin - Szabó Attila: Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlési iratainak regesztái. Igazságszolgáltatási iratok II. 1661-1720 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 29. (Budapest, 1999)

Regeszták

kész lészen megfizetni azon pusztákért Deák József úrnak annuatim, valameddig azon emberek akarták volna élni, vagy élhették volna? 5. Hány esztendőig élhették volna, ötig vagy hatig, vagy ameddig specificálni szükséges? A kihallgatott tanúk: • Bodó András, kb. 76 éves kecskeméti (Kecskemét) esküdt vallja: 1. In talleris imperialibus 18. 2. Directe. 3. Directe Dékány István úr kezéhez adatott. 4. Directe adito hoc, hogy Dékány Istvánnak azon essői pusztán 33 boglyáit is ottvesztette. 5. Még marhájuk el nem hajtatott circiter öt esztendeig bírták volt. • Tanúvallomást tett még Dékány (Dekányi) István, kb. 40 éves kecskeméti lakos, aki az előző vallomásokkal egyezően vallott, (latin—magyar) 1715. No. 2. 312. Nándori Bene János (?) 1715. március 20-án, Pozsonyban írt levele, melyben elismeri, hogy Dravsics (Dravhsith) nádori titkárnak hatvan rénus forinttal tartozik, (magyar—latin) 1715. No. 3. 313. 1715. szeptember 11-én végzett vizsgálat báró Laffert Ferdinánd kérésére Csaba és Keresztúr (Keresztúr) falvak között. A tanúknak feltett kérdések: 1. Vallja meg a tanú, hogy kijővén Csabáról Keresztúr felé azon az úton, amin Pestre járnak és azon út mellett kétfelől való jeles két határoktól bal kézre térvén napkeletre, amely földből való jeleket csabai lakosok mutattak, tudja-e, látta-e, vagy hallotta-e, hogy ezen föld- vagy kőjelek Csaba és Keresztúr között igaz határok legyenek? 2. Ha szinte azon jeleket nem tudná is, hogy határok legyenek, tudja-e azt, hogy amint lejöttünk alá nyugatra a csabai földekig, az bal kézre esett, vagyis csak a feljebb való részt úgy a csabai lakosok bírták mindenkor és annak békességes birtokában voltak. A kihallgatott tanúk: • Bodor Péter, kb. 90 éves üllői (Ülle) lakos, a váci (Vacz) püspök és Rudnay (Rudnai) jobbágya vallja: 1. Semmit. 2. Vallja, hogy nem annyira emlékszik a megkérdezett szántóföldekről, hanem a Strázsa-hegynek (Sírása Hegj) tetejéig szabad volt kimenni, úgy mint keresztúri földekre, de azontúl csabai földnek tartották, hogy azon Strázsa-hegynek dél felől való részt is annak