Borosy András - Kisfaludy Katalin - Szabó Attila: Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlési iratainak regesztái. Igazságszolgáltatási iratok II. 1661-1720 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 29. (Budapest, 1999)

Regeszták

256. Kőrösön, 1696. március 6-án Kőrös (Körős) városában Fitos (Fittos) Ferenc szolgabíró, Kandó (Kandó) Ádám esküdt Sőtér Ferenc alispán utasítására vizsgálatot folytattak pelli Nagy (Nagj) András kérésére. A tanúknak feltett kérdések: 1. Tudja-e, hogy az Tiszavárkony (Tisza Várkony) határa, mely Heves, avagy Külső-Szolnok (Külső Szolnok) vármegyében vagyon, Vezseny (Vezeny) felül kezdődik a Vak-széken (Vakszék), onnét megy ki a Jenői (Jene) útra, onnét az Eperjesi-halomra (Eperiessy Halom), azután a kettős halomra, onnét a Kettős-árokig (Kettős árok), és ott az karai határral egyez meg. 2. Tudja-e, hogy Tószeg (Tőszegh) felől Fehér-széken (Fehér-Szék) túl egy hold hosszányira tart ki a határ, s onnét megy ki a Szántó-halomra (Szántó halom), onnét pedig a Kőrösi-érig (Kőrőssy Er), amely a tószegi rétekre megy be, onnét pedig bemegy a Koboly-fokra (Kabolly fok), amely „szolgál ki éppen az Tiszára". 3. Tudja-e, hogy a tószegiek a várkony iáknak esztendőnként egy-egy pár csizmát adtak, hogy az Ürmös-székig (ürmös Szék) engedték meg nekik a „pascuatiót". A kihallgatott tanúk: • Nagy Pál, kb. 66 éves tószegi lakos, Balogh István jobbágya vallja: 1. A várkonyi határ a Jenői útra megy ki, onnét az Eperjesi (Eperjessi) útra, onnét a Fekete-halomra (fekete halom), onnét a Kettős-árokig, ami a karai határral egyez meg. 2. Nem tudja a Fehér-széket, hanem tudja, hogy a Szántó-halmon alul van a várkonyi határ, amint hogy ennek előtte járt a marhája Gélén (Gellen) Gergelynek, a Kőrösi-eret nem tudja, hanem hogy a Koboly-fokig tartották mindenkor a határt, amint a Tiszára bemegy. 3. A tószegiek mindenkor adtak egy-egy pár csizmát a várkonyiaknak, de nem az Ürmösszéktűl, hanem a Tisza vizéért adták, hogy a szárazságban el ne vesszenek a marháik. • Rády (Rady) Mihály, kb. 70 éves körösi lakos vallja: 1. Minden úgy van, kivéve hogy a várkonyi határt a Jakab-révig (Jakab Rev) tartották Vezseny felől, az volt a határ és a két „főrtő", amelyek a várkonyi határban voltak kívül a vezsenyieknek, soha nem háborgatták őket, mikor a marhájukat ott itatták. 3. Csúnya (Csuna) Mihály a várkonyiaknak mindenkor kedvüket kereste, mivel ott járt a marhája, hol birkát, hol csizmát adtak a várkonyiaknak. • Mészáros István, kb. 90 éves tószegi lakos, Balogh István jobbágya vallja: 2. Csúnya Mihály Tószegen laktában jó gazda lévén, feles marhája volt, több emberrel, így Török (Tőrök) Bálinttal, Nagy Jakabbal és Nagy (Nagj) Pállal elmentek az Ürmös-székhez, ahol megmutatta nekik, hogy meddig járatta a várkonyi földet a marhával, aminthogy ki is ment a java a gazdáknak, amint hogy ezen tanú is jelen volt köztük. Elsőben is az Ürmösszékhez mentek, mely Túr (Thur) alatt vagyon, addig mutatta Csúnya Mihály