Borosy András - Kisfaludy Katalin - Szabó Attila: Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlési iratainak regesztái. Igazságszolgáltatási iratok II. 1661-1720 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 29. (Budapest, 1999)

Regeszták

földhányás, ami Gomba és Monor faluk határa. Továbbá igaz, hogy innen dél felé kilenc folyó határain menvén, maga a tanú, kútásás közben határjelet talált egy bokorban, amely hányás Monor és Gomba határát hasítja. Valaha látta a negyedik pontban említett jeleket, de most nem, mert azokat elszántották. A fő határhányást gombai határnak tudja, ami már időtlen idők óta ott áll sértetlenül. A gombaiak mindenkor szabadon használták földjüket: legeltettek, szántottak, vetettek és Fáynak fizettek. Bényéről semmit sem tud. • Nagy Pál, kb. 70, Mocsári (Mocsári) János, kb. 66, Valkai (Valkaj) Mátyás, kb. 60, Mocsári Mihály, kb. 80, Sinka István, kb. 32 éves monori lakosok, Tar Mihály, kb. 73 és Nagy Simon, kb. 58, Cseh Mátyás, kb. 58, Dobos Tamás, kb. 66, Baranko (Baranko) György, kb. 56 éves zsigeri (Sigri) lakos az egri érsek jobbágyai közül Mocsári János a Dinnyéshalom (Dinnyes halom) nevezetű helyen lévő gombai határokról azt vallja: „midőn tavaly újfalusiakkal Kassára (Cassa) mentek volna a pap urakhoz, úgymint a maguk földesuraikhoz panaszra, hogy a gombaiak a földjüket élik, erre a papok azt mondták, hiszen nagy dolog az, hogy ti a magatok határát nem tudjátok újfalusiak, holott a Dinnyéshalom nevezetes völgyben három határok vannak, azt megtaláljátok, ott van a ti határotok. Már nincsenek meg, mert elszántották. A gombáiktól tudja, hogy a monoriakkal nem volt villongás, hanem szabadon használták a földeket a megírt határokig. Bénye felől nem tud semmit. A kút tájékán és mellette, a hegy felett, Gomba felé, amely földeket az újfalusiak maguknak akarnak, némely részét most bevetették, a gombaiak kölest vetettek és a monoriak, hogy ökrökkel megetették, hatvan kila kölest követeltek, a gombaiak meg is adták, akkor nem mondták az újfalusiak, hogy az ő földjük után nekik kellene fizetni. Tar Mihály szerint is Bénye és Újfalu határát a szekérút választja el: az újfalusiak bényei földekbe vetettek, Kis Telek mindenkor Bénye volt. Ahonnan Bárány János két ökrét elhajtották, az is bényei föld. Baranko, ki „világtalan szegény nyavalyás", nem szemlélhette meg a határokat, de tudja, hogy Kistelek (Kis telek) Bénye földje, a „marhaállás bokor hellyel együtt". Kis Márton, kb. 36 éves, Szelényi (Szelenj) János keresztúri (Kereszt Úr) jobbágya, Samu Márton, kb. 40 éves, a ceglédi (Czegled) nemes, Szabó János pándi (Pand) jobbágya, Sipos Mihály, kb. 35 éves, losonci Gyürky (Gyürkj) Gáspár pándi jobbágyai semmit sem vallottak. • Marsai Mihály, kb. 50 éves gyömrői (Gyömrö) és Böcskei Mihály, kb. 72 éves szentmártonkátai (Sz, Marton Kata) lakosok, Szekeres János, kb. 35, Juhász (Juhasz) Lőrinc, kb. 37 és Juhász (Juhasz) János, kb. 32 éves szecsői, továbbá Nagy Mátyás, kb. 30 éves, szentlászlói (Sz, Laszlo) lakos, valamenynyien galántai Esterházy (Eszterhassi) Miklós jobbágyai. • Juhász János tudja, hagy a Szalay kútja mellett levő határt a gombaiak élték, dinnyét és cirkot vetettek, túl a hegyen pedig az újfalusaik használták. Ismeri a nagy fő föld határhányást is, egyik felét Gomba, a másikat Újfalu használta eddig békességgel. Juhász Lőrinc évekig árendálta a dányiákkal együtt a bényei pusztát, akkor sem a magyar, sem a török uraságok és az űjfa-