Krizsán László: A szabadság balladája. Ács Károly élettörténete - Pest Megyei Levéltári Füzetek 29. (Budapest, 1999)

IV. fejezet A végveszély napjaiban

1849 februárjában Ács Károly is szervezett „mozgó nemzetőrség"nek nevezett gerillacsapatot. Pest megye Solti járásának területén, s „azzal a baldunapartot megrakta és a cs. k. seregektől foglalva tartott dunai jobb parttal a közlekedést meggátolá."

111 Pontosabban: megakadályozta, hogy a dunántúli osztrák seregek átkeljenek a Dunán és egyesüljenek az Alföldön működő osztrák erőkkel. E manőverével Acs Károly nagyban tehermentesítette a honvédcsapatokat és közvetve hozzájárult a cibakházai, február 24-én lezajlott ütközet, valamint a Damjanich tábornok által vezetett szolnoki csata sikeréhez. Amikor az osztrák erők 1849 júliusában ismét a főváros felé közeledtek, Ács Károly „a Csepel szigetére ment ... Ráckevére, ahol még adókat hajtott be, majd 1849. július 10-én Szigetújfalu, Tököl és Csepel községeknek azt az utasitást adta, hogy a Dunán való átkelést beszüntessék, a kompot a Duna bal partjára húzzák, és azután Vadkertre vigyék át..."

112 Csepel szigetére ezúttal nemcsak mint a tágabb szülőföldre gondolt Ács Károly, hanem különleges szerepet szánt ennek a jól védhető területnek a szabadságharc további irányításában. Olyan biztonságos, a főváros közelében fekvő székhelyet próbált keresni itt a kormánynak, amely biztosíthatta volna a kormányszervek viszonylag zavartalan működését, a menekülés látszata nélkül. A kormány azonban Szegedre költözött. A szigeten csak Ács Károly maradt még egy ideig, majd július közepén ő is a kormány székhelyére utazott. Ács Károly életútjának legnagyszerűbb, de legrögösebb szakasza 1848—49-ben olyan pályán ívelt az eszme és a forradalmi tettrekészség magasságaiba, amely úton — kitűnő helyzetfelismerésével — rendre megelőzte a kormányintézkedéseket, és amelyen a hazáért és függetlenségért munkálkodók legnagyobbjai mellett haladt. 111 Pesti Napló. 1852.648. sz. 112 Hadtörténelmi Intézet Levéltára. Pesti Hadbíróság iratai, Ács Károly felségsértési pere. 1852. 7—37. Votum informativum.