Krizsán László: A szabadság balladája. Ács Károly élettörténete - Pest Megyei Levéltári Füzetek 29. (Budapest, 1999)

III. fejezet Újra Kecskeméten — erőfeszítések a forradalmi közigazgatás megteremtéséért

III. fejezet ÚJRA KECSKEMÉTEN — ERŐFESZÍTÉSEK A FORRADALMI KÖZIGAZGATÁS MEGTEREMTÉSÉÉRT í cs Károly a szabadságharc sikeres végig vitele szempontjából x\ különlegesen fontos szerepet tulajdonított a törvényhatóságok működésének, a megyei és a helyi igazgatási szervezetek, illetve testületek célirányos tevékenységének. Mint hivatalban lévő szolgabíró 1848 nyarán és őszén személyesen is tapasztalhatta, hogy a régi igazgatási szervezet csupán hézagosan és zökkenőkkel képes végrehajtani az új főhatóságok, a minisztériumok utasításait, hogy a régi formák csak nehézkesen, olykor pedig egyáltalán nem tudják befogadni az új tartalmat. Az igazgatási szervezet átalakításának elodázhatatlan szüksége már ekkor és az említett jelenségben is megmutatkozott, 1848— 49 fordulóján pedig — amikor az ország jelentős részei kerültek osztrák ellenőrzés alá, és e területeken aulikus főurakból és tisztviselőkből Bécset szolgáló igazgatási szervezet alakult — a forradalmi közigazgatás megteremtése élet-halál kérdésévé vált. Miután 1849. január 5-én Windischgrátz elfoglalta a főváros és a megye székhelyét, Pestet, a kormány Debrecenbe, a megyei hatóság pedig Kecskemétre tette át székhelyét. Ám 1849 első hónapjaiban a szüntelen hadvonulások még Kecskeméten is meggátolták a megyei tisztikar újjászervezését. A magyar hadak 1848 decemberének végén Budán és Pesten összevont állásaikból két irányban vonultak el. „Egyik rész Görgey Arthur vezetése alatt Vácon át vonult felfelé, melyet az osztrák csapatok gyorsan követvén, ezúttal itt a megye területén a dolog összeütközésre nem került. A másik rész Perczel Mór vezetése alatt, a vasút mentén Cegléd felé vonult, le a Tiszához, melyen csakhamar átment: de utána jöttek az osztrák hadak, melyek Cegléd, Abony, Nagykőrös, Kecskemét vidékét azután nagy tömeggel lepték meg huzamos ideig, mígnem a Tisza megül visszatérő magyar csapatok által előbb Szolnoknál, azután január 26-án Ceglédnél győzelmesen vívott csata által e vidékről ezúttal elverettek; de csak rövid időre,