Krizsán László: A szabadság balladája. Ács Károly élettörténete - Pest Megyei Levéltári Füzetek 29. (Budapest, 1999)

III. fejezet Újra Kecskeméten — erőfeszítések a forradalmi közigazgatás megteremtéséért

ható a vonatkozó iratanyagban. Végleges formában valószínűleg el sem készült, mivel éppen a kerületi beosztás egyik előírása, hogy egyegy kerületbe azonos számú községet soroljanak, a pilisi járás esetében csak igen nehezen, vagy egyáltalán nem lett volna teljesíthető. E járás települési sajátossága az úgynevezett „bokros település" volt, amelynek lényege, hogy a falvak bizonyos vonzási központok körül — utak, folyók, átkelőhelyek, gazdasági központok — csoportosan települtek. A településbokrok között nagy kiterjedésű, lakatlan külterületek vagy gyéren lakott puszták helyezkedtek el. Ez utóbbiak nem túlságosan vették igénybe a közigazgatás apparátusát, a csoportos települési rendszer viszont előnyt jelentett a feladatok gyors ellátásában. A járás területén azonban nem adódott nyolc településcsoport. Legfeljebb hat. A közigazgatási reform által szándékolt nyolc kerület mesterséges kialakítása azt jelentette volna, hogy egyes falvak közigazgatási szempontból esetleg nem a hozzájuk legközelebb fekvő szomszéd helységekkel tartoznak közös kerületbe, hanem a kerületek azonos helységszámát favorizáló szemlélet érvényesülése folytán, egy olyan távolabbi helységgel kerülnek egy igazgatási csoportba, amelylyel korábban semmi közös érdekük, törekvésük vagy tevékenységük nem volt. Egy ilyen közigazgatási beosztás egyes falvakat „szerves" kapcsolataikból kiemelve, „idegen" közegbe helyezett volna, megismételve mindazon hibákat, melyeket a járás négyes kerületi beosztásában óhatatlanul léteztek —, például: Albertfalva és Makád egy szolgabírósági kerületbe sorolása és több hasonló, amelyeket az új területi beosztással éppen megszüntetni szándékoltak. A közigazgatás operatívabbá tételét szolgáló 1849. június 15-i Pest megyei közigazgatási átszervezésnek a júliusi járást illető rendelkezései nem feleltek meg a meglévő települési viszonyoknak. Úgy tűnik, világosan felismerték ezt a járás felelős vezetői, elsősorban Ács Károly is, és nem szorgalmazták a nyolc kerület létrehozását. Időközben nemhogy a járási tisztviselők számának gyarapítására kerülhetett volna sor, hanem többen kiváltak a közigazgatás szervezetéből. A Pilisi járásban leginkább érezhető volt Konkoli József csobánkai szolgabíró távozása.

91 Pest Megyei Levéltár. IV. 103-a Pest-Pilis-Solt Vármegye Forradalmi Bizottmányának iratai, Megyebizottmányi ülési jegyzőkönyv, 1849. június 16-i közgyűlés, 357. jkvi sz.