Krizsán László: A szabadság balladája. Ács Károly élettörténete - Pest Megyei Levéltári Füzetek 29. (Budapest, 1999)

III. fejezet Újra Kecskeméten — erőfeszítések a forradalmi közigazgatás megteremtéséért

tettet, Petőfi és Jókai barátját, aki nyelvi képességeit nemzeti irodal­munk ezen óriásaival gyakran folytatott polémiáiban fejlesztette, illet­ve érvényesítette. Ács Károly közhivatali működésének rövid ideje alatt is jelentős, például szolgáló hatást gyakorolt az újkori magyar hivatali nyelv formálódására. Idézett okmányunk történeti szempontból is különös értékkel bír! A szabadságharc idején egyetlen kísérlet a folyamatos igazgatás és ható­sági felügyelet biztosítására az Acs Károly által kezdeményezett segéd­kormánybiztosi intézmény volt. Ez az intézmény, mivel a helyi viszo­nyokatjói ismerő személyekre épült, gyors döntéshozatalra volt képes. Ezen operatív jelleg a legfontosabb — és a központi kormányszervek­nél sajnálatosan hiányzó — feltétel volt a rendkívüli időkben jelentke­ző rendkívüli feladatok megoldásához. Éppen idézett okmányunk szolgáltat beszédes példát ahhoz, hogy a kormánybiztos — kellő helyi ismeret hiányában — a törvényhatósági választást képtelen volt előké­szíteni, és intézkedéseivel inkább hátráltatta, mintsem segítette a 48-as népképviseleti törvények érvényesülését. A megyebizottmánnyal kapcsolatos 156/1849-es határozat második pontjából Ács Károly megfogalmazásában a testület igazságossága, forradalmi tisztánlátása, az emberek iránti megbecsülése tükröződik. E szövegrészt is terjedelmesebben idézzük: „Az ellenség által hódolattételre kényszerített, ennélfogva hivatalá­tól lett felfüggesztése mellett az ujonnani megválaszthatástól kor­mányrendeletileg elzárt megyei tiszti kar ügyében emeltetett szó. A bizottmány a hazamentő nemzeti képviselő gyűlésnek és kor­mánynak a hon- és szabadsággyilkosok irányában alkalmazott intéz­kedései előtt tisztelettel meghajol, s távúiról sem szándoka a bűnös ré­szire sem bocsánatért esedezni, sem védőül föllépni. Kárhozzék el az a bosszús haza és megbántott istenség ítélőszékének kérlelhetetlen szi­gora által. De valamint egyrészről ezt igazságosnak látja, úgy más részről meg van győződve lelkében, miként sem a közállománynak sem a kormánynak nem célja azon polgárokat, kik a környületek és vi­szonyok kényszerűségénél fogva sodortattak olly helyzetbe, hogy a zsarnok ellenség által terroristicus úton kicsikart hódolati irományt aláírták — minden külömbség nélkül a honárulás gyalázatos vétkének súlya alá helyhezni, s ez által a közvélemény megvető szégyenének, a hontalanság fájdalmainak martalékul ejteni, annyival kevésbé mivel ... számosan lehelnek, kik a gyűlölt ellenség czéljai előmozdítására

Next

/
Oldalképek
Tartalom