Krizsán László: A szabadság balladája. Ács Károly élettörténete - Pest Megyei Levéltári Füzetek 29. (Budapest, 1999)

II. fejezet A szolgabíró a nép szolgája

gyorsan eligazodott. Az újoncállítás 1848 őszén a fóti kerületben, Ács Károly működési területén volt a legeredményesebb Pest megyében. Ehhez elengedhetetlenül szükség volt arra a lelkiismeretességre és becsületre, amely a közigazgatásban új munkastílust bevezető szolgabíró legfőbb, de természetes erénye volt. A forradalom és szabadságharc ügyével való különleges azonosulása mindenekelőtt abban öltött testet, hogy magánéletét és személyes ambícióit is alárendelte a forradalom védelmének, a nemzet függetlenségének. Az a szolgabíró, aki hatósága területén fáradhatatlanul, megalkuvást nem ismerő szigorral, de mégis körültekintő és humánus elbírálással gyűjtötte a forradalmi hadsereg részére az emberi és anyagi utánpótlást, legközelebbi hozzátartozói körében is ugyanilyen normák szerint járt el. Testvéröccsének sem szerzett mentességet, noha az öreg szüleinek egyedüli támasza volt. Mivel anyagiakkal nem rendelkezett, kölcsönpénzből vásárolt fegyvereket és lovat a Károlyi huszárezredbe vonuló József testvérének. A kellően nem tisztázott rendeltetésű, de katonai felszerelésekre költött pénz később igen sok kellemetlen órát és pereskedést szerzett Ács Károlynak.

49 E periratok egyike Ács Károlynak a Pesti Belvárosi Járásbírósághoz 1872. június 7-én benyújtott előzmény-leírása tartalmaz néhány utalást arról, hogy a fiatal szolgabíró még családi környezetben is a haza és a forradalom érdekeit tartotta elsősorban szem előtt. Idézzük a beadvány néhány részletét: „Az 1848-dik év őszén, azon idő után, midőn Jellasics hada ellen a mozgó nemzetőrök nagy csapatai Ráczkevin keresztül vonultak s a vész mindinkább tornyosult hazánk egén, történt, hogy Pestmegye 1848 tavaszán férjét elhagyva, visszatért Ráckevére egy Knezovics Julianna nevü személy, aki gyermekkorában játszótársa volt Ács Károlynak és testvérének. Knezovics Julianna, még Ács Károly hazalátogatása előtt, 1848 koraőszén honleányi kötelességérzetből felajánlott Ács Józsefnek „néhány száz forintott." Ebből az öszszegből állították ki Ács József felszerelését, majd a maradék pénzből Ács Ká-roly további fegyvereket vásárolt a forradalmi hadsereg részére, abban a tudatban, hogy Knezovics Julianna a pénzösszeget a haza javára szentelte. Knezovics Julianna, aki kezdetben valószínűleg számításból közeledett a nőtlen férfiakhoz, de miután ebbéli reményei nem teljesültek, visszakövetelte a pénzt. Először Ács Károly édesanyját zaklatta, majd a börtönből szabaduló Ács Károlyt. Az összeg visszafizetéséért indított peres eljárás még 1872-ben is folyt.