Krizsán László: A szabadság balladája. Ács Károly élettörténete - Pest Megyei Levéltári Füzetek 29. (Budapest, 1999)

II. fejezet A szolgabíró a nép szolgája

A megyei szolgálat nem biztatott gyors előmenetellel, bármily jól képzett és lelkiismeretes tisztviselő volt is Ács Károly, Az érvényesülés egyik legfontosabb eszközével — befolyásos pártfogókkal és ismerősökkel — nem rendelkezett. Ilyen körülmények között hosszú inasévekre számíthatott a közigazgatásban. Igaz, az ügyvédi pályán is ez várt volna rá egy gazdag principális árnyékában. Ács Károlyt nem anyagi meggondolások vezérelték erre a pályára. Már fiatalon erős elkötelezettséget érzett a jogtalanok, az elesettek, a nép szolgálatára. Az 1845-ben Pest megye pilisi járásában elnyert „tiszteletbeli esküdti" beosztása azonban hivatalosan nem sok lehetőséget kínált a lakosság érdekeinek az ő felfogása szerinti képviseletére, mivel a Pest megyei igazgatás gyakorlatában a tiszteletbeli esküdtre éppen azok az anyagi természetű feladatok hárultak, melyek a lakosságra terhet, gyakran súlyos sérelmeket hoztak: az adószedés és végrehajtás. Ács Károly tiszteletbeli esküdt azonban a maga felfogása szerint rangsorolta feladatait. Anyagi vonatkozású megbízása lévén, legfontosabbnak a járása területén élő lakosság elfogadható anyagi életkörülményeinek biztosítását tekintette. Az ilyen irányú intézkedésekre a megbízását követő esztendőkben különösen nagy szükség volt, mert nemcsak járása, de a megye, sőt az egész ország területén súlyos éhínség pusztított. A legnehezebb időszak a téli hónapokra, 1846—47 fordulójára esett. Acs Károly az ínséges falvakban bizottságokat szervezett, ínségkonyhákat állított fel, s amikor a szervezett hatósági nyomorenyhítés a zord időjárással szemben tehetetlenné vált, Ács Károly egész csoportok munkáját vette magára, miközben életét is nem egyszer kockára tette, „...tél idején, midőn a Duna jegét bokáig érő víz fedte, élete kockáztatásával is átment a monostori szigetre, hogy az ottani szűkölködők ellátására sürgetősen szükségelt pénzt és élelmi szereket átadhassa s a kellő intézkedéseket megtehesse."

34 A fiatal tisztviselő önfeláldozó viselkedése annyira szokatlan és új jelenség volt a megyei igazgatás deres- és tömlöctradíciókkal szabályozott rendjében, hogy az esetet az országos sajtó is elragadtatott szavakkal ismertette. íme, a „Jelenkor" tudósítása: „Minden elvetett jó mag megtermi a maga jó gyümölcsét. Múlt tisztújításkor t. ns. Pest megye rendéi használatba vévén törvényeink 34 Uo.