Krizsán László: A szabadság balladája. Ács Károly élettörténete - Pest Megyei Levéltári Füzetek 29. (Budapest, 1999)

I. fejezet A gyermekévektől a jogásztalárig

zetben volt, és nem is lehetett szemtanúja a sűrűn lakott területeken végbemenő szörnyű pusztításoknak. De egy nyolc esztendős kisfiúnak még így is borzalmas, egész ifjúságát beárnyékoló emléket jelentett a járvány. A gyermek megtanult félni. Félni, és nemcsak a természet erőitől, hanem az emberi erőszaktól is. Ebben a gyászos, sok árvát és ellátatlant hagyó 183l-es esztendőben az országgyűlés 28.000 újonc állítását szavazta meg. Ebből Pest megyére 1197, Ráckevére pedig 13 fő esett. Részint „verbunggal; részint erővel állíttattak ki." Ez az újoncozás sokáig emlékezetes maradt a város minden lakója számára. Talán elsősorban nem is az erőszak durva megjelenése miatt, hiszen azt jól álcázták. A „verbunk" táncoló huszárjai előtt „önként" felcsapó újoncot előbb részegre itatták, vagy családja szorult anyagi helyzetét kihasználva, egy kis foglalóval ámították el. Az önkéntesség mögött mindig kegyetlen lelki és anyagi erőszak bújt meg! A táncos víg toborzók után kijózanodás következett, mindig ugyanazt a valóságot mutatva: csak a zsellérfiúkból lettek újoncok. A módos gazdák gyermekei otthon maradtak, a szegény családok pedig — a kolera pusztítása után — gyakran az egyetlen, legreménytelibb eltartójukat vesztették el tizenkét esztendőre. Egy szegénysorban élő parasztgyerek számára — amilyen Ács Károly is volt — nem túlságosan biztató jövőt ígért a zsellérsors, a szokások és a régi időktől fogva csupáncsak a szegénységet sújtó intézmények évenként kísértő veszedelme. De bizonyára találkozott az iskolássá cseperedett Ács Károly az élet lelkesítőbb példáival is. Ha kortársai között egyelőre még nem, városa múltjában mindenképpen megtalálhatta a gyermekek számára különösen lelkesítő ideált. Skaricza Máté, a neves reformátor és Ráckeve verses krónikájának szerzőjéről, aki a XVI. század végén élt Keviben, mindenképpen tudnia kellett, mivel ő maga is a „reformáltak gyülekezetéhez" tartozott. Skaricza Máté kimagasló alakja volt a magyar művelődéstörténetnek. 1544-ben, a török megszállás első éveiben született Ráckevén. Itt lett tanító, majd huszonöt esztendős korában elindult Európába. Hoszszú időt töltött Pádua, majd Genf, Bázel és Wittenberg egyetemein. Tanult és tanított. Az ő híradásaiból ismerte meg Nyugat-Európa a magyarországi török megszállás valóságát. A ráckevei tudós útjának jelentőségét leginkább az a körülmény növeli fontossá és történelmi-