Magyar Eszter: Visegrád története 1684-1756 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 28. (Budapest, 1998)

II. Visegrád a Starhemberg család birtoklása alatt (1700—1756) - 1. A lakosság létszámának alakulása

élő kisnemesek sem kerültek összeírásra a 18. század elején még ott élő szabad állású emberekkel együtt. 4 Nem adóztak az uradalmi gazdasági és egyéb cselédek, a pásztorok, hajdúk, kocsisok, az uradalmi mesteremberek, pl. molnárok, kocsmárosok. Kimaradhattak az összeírásokból a község által felfogadott fizetett cselédek és alkalmazottak, közöttük a községi pásztorok, a község kocsmárosa, az éjjeli őr, a bába és alkalmanként a seborvos, akik szintén nem jobbágytelkük után adóztak. (Králik Mihály az első ismert visegrádi seborvos (chyrurgus) pl. 1718-ban nősült Visegrádon, 1733-ban halt meg körülbelül 34 éves korában — még az uradalmi összeírásokban sem szerepel.) Nem tudta a hagyományos adózási rendbe elhelyezni a korabeli adminisztráció a Visegrádon és a Dunakanyarban a lakosság nagy hányadát kitevő hajósokat — hajótulajdonosokat vállalkozókat, kormányosokat, vontatókat, hajóslegényeket —, valamint a szenes mészégető vállalkozókat sem a nekik dolgozó favágókkal és fuvarosokkal együtt, a több személyt, favágót felfogadó fakereskedő vállalkozókkal egyetemben.

25 Az összeírások közül a belső uradalmi használatra készült listák és urbáriumok voltak a legrészletesebbek és a legmegbízhatóbbak, hiszen ezeket a földesúr helyben lakó és a falut jól ismerő tisztjei készítették. Még ide sem kerültek be azonban az önállóan nem adózó, de saját háztartással rendelkező családtagok. A szük határú Visegrádon már a 18. század elején gyakori volt az, hogy a felnőtt házas testvérek közös házban, háztartásban éltek a szülőkkel. Az együttlakás, főleg a német családoknál volt általános, akiknél a vagyont és a jobbágy státuszt jelentő telket nem osztották fel, hanem azt a legidősebb fiú örökölte. Az összeírások egyik válfajában sem találjuk meg a jobbágyok szolgáinak, béreseinek, pásztorainak nevét, még akkor sem, ha szintén családos emberek voltak, mert a jog adózás szempontjából őket is családtagoknak tekintette. Ugyanez vonatkozott az iparosok által foglalkoztatott segédekre, legényekre, akik a 18. században már legtöbbször Dávid Zoltán—Dányi Dezső: A történeti statisztika forrásai. Bp. 1957. PML IV. 23. CP. II. Conscriptiones Domesticae (A közterhekkel kapcsolatos összeírások.), uo. CP. I. Conscriptiones Regnicolares (Országos összeírások.), uo. IV. 74. Közgyűlési összeírások CC. I—VII., valamint a IV. 31-e. Processus terminati (Bevégzett polgári perek) tanúvallatási jegyzőkönyvei.