Magyar Eszter: Visegrád története 1684-1756 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 28. (Budapest, 1998)

II. Visegrád a Starhemberg család birtoklása alatt (1700—1756) - 5. A mezőváros gazdasági élete (Mezőgazdaság, kézművesség és kereskedelem. A lakosság társadalmi tagozódása)

hozzáértést igénylő szakma volt és állandó foglalkozást jelentett. A 18. század első felében használt hajók befogadóképességéről, nagyságáról sem maradtak fenn konkrét adatok a visegrádi uradalomból. Grassalkovich Antal a visegrádi tiszttartóhoz írott levelében csak reméli, de nem biztos benne, hogy az uradalomnak olyan hajója van-e, amelyik 500 akó bort is elbír.

138 Az észak—déli irányú szárazföldi kereskedelem csomópontja a nagymaros-visegrádi rév volt, kezdetben középkori hagyományok szerint a visegrádi vámhellyel, amelyet később Kismarosra helyeztek. A visegrádi révnél érte el a Dunát néhány Bars és Hont megyéből vezető útvonal, de már Visegrádtól délre nem volt kereskedelmi kapcsolat az északi megyék, a Felvidék és a Dunántúl között. Az áruforgalom megállt a Dunánál és vagy Vácon csapódott le, vagy tovább irányult Pest felé. Ez a helyzet valószínűleg a hódoltság folyamán kialakult kereskedelmi szokások emlékét őrzi. Különösen jó kapcsolat alakult ki a 18. század második felében Selmecbánya és a visegrádi uradalom között az ismét fellendülő bányászat (timsó és kő) idején. A selmeciek vásárolták meg pl. Nagymaros borát. Ugyanakkor a falusias jellegű Nagymaros és Visegrád nem váltak kereskedelmi központokká, piachelyekké, bár mindkettő hetivásár tartási joggal bírt. Hiába feküdtek a Duna mellett, a révátkelésnél, túl közel esett hozzájuk Vác és Szentendre, a környék valódi piacközpontjai, saját eladni való árucikkel meg nem rendelkeztek.

139 A mezővárosok hetivásárainak zajlásáról sem maradtak fenn adatok, de túl jelentősek nem lehettek, mert a birtokátadási jegyzőkönyv nem is említi a vásárpénzekből befolyt esetleges földesúri jövedelmet. A helyi kereskedelemről megjegyzendő, hogy a 18. század első felében a Dunakanyarban — és így Visegrádon is — vándorkereskedők és a helyi szatócsboltokat vezető taksás kereskedők egy137 PML IV. l-h. Úrbéri tabellák, Kisoroszi, Tótfalu.; OL C 59. Úrbéri tabellák. Pilismarót. 138 OL E 329. Az Óbuda—visegrádi koronauradalom úriszéki iratai. 1766. 127. |j9 Bácskai Vera—Nagy Lajos: Piackörzetek, piacközpontok és városok Magyarországon 1828-ban. Bp. 1984. 72. 1.