Magyar Eszter: Visegrád története 1684-1756 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 28. (Budapest, 1998)

II. Visegrád a Starhemberg család birtoklása alatt (1700—1756) - 5. A mezőváros gazdasági élete (Mezőgazdaság, kézművesség és kereskedelem. A lakosság társadalmi tagozódása)

dalom élvonalába visszajutni, elszegényedett Haas Lénárd, aki iparosként érkezett Németországból, a falu koldusaként halt meg. E szűk csoport tagjai közül került ki szinte rotációs rendszerben a mezőváros bírája és 12 esküdtje. Egymás között házasodtak és szoros társadalmi kapcsolatukat az is jelzi, hogy komának és tanúnak is egymást választották. Közéjük bekerülni csak beházasodással lehetett és ez könnyebben sikerült egy kívülről, idegenből — valószínűleg nem üres zsebbel jött — iparosnak, aki az elhalt iparos özvegyével, esetleg lányával együtt az ipart is átvette, mint egy szegényebb falubelinek. Az nem is igen fordult elő, hogy egy helybéli, a földnélküli napszámos zsellérréteghez tartozó személy jusson be ilyen módon a mez város vezető rétegébe. Ebben a körben a vagyon házasodott a vagyonnal vagy az iparűzési lehetőség és a vállalkozás a döntő szempont, a házassági kapcsolatokban az etnikai tényezőnek a jelek szerint semmi szerepe nincs. Ezt azért érdemes megjegyezni, mert több szomszédos, egységesen német etnikumú faluban másképp alakult a társadalmi fejlődés. Dunabogdányban a 18. század közepén tevékenykedő 11 iparos a házas és a hazátlan zsellérek közül került ki, nem az elitből vagy a telkes jobbágyokból. Hasonló volt a helyzet Dorogon is, ahol a falu vezető társadalmi rétegét a paraszti, mezőgazdasági munkából élő leggazdagabb telkes jobbágyok alkották a 18. században és ezen a körön kívül rekedtek az iparos zsellérek, valamint a máshonnan beköltöző vállalkozók (mészárosok, kocsmárosok stb.). Dorogon és Dunabogdányban, a falu vezető elitjéhez tartozó családok kizárólag német nemzetiségűek voltak.

110 A hiányosan fennmaradt adatok is tanúskodnak arról, hogy a visegrádi társadalom vezetése, az önkormányzati tisztségek a fent ábrázolt családok kezében összpontosultak. A képviselő-testület teljes névsora csak 1739-ből maradt fenn, amikor az egyik, anyakönyvbe is bemásolt iratot valamennyien aláírásukkal hitelesítették. Más évek adatait az elszórt anyakönyvi bejegyzésekből gyűjtöttem ki. A keresztneveket az egyszerűség kedvéért írom magyarul, mivel a névhasználat az anyakönyvekben sem egységes, bár a neveket a legtöbbször latinul írták. PML CP. II. 165. 1736. Bogdány., ld. a 18. sz. jegyzetet.