Magyar Eszter: Visegrád története 1684-1756 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 28. (Budapest, 1998)

II. Visegrád a Starhemberg család birtoklása alatt (1700—1756) - 4. A Starhemberg uradalom gazdálkodása és birtokszervezete

is (cellarius) az új pince felépítése óta tartják számon kulcsárként (claviger). A gazdasági szervezet átalakítását, amely a gazdálkodás megújulását követte, megszakította a birtokoscsere, az uradalmat átvette a kamara. Az uradalom is egy nagyobb egység, az Óbuda—visegrádi koronauradalom részévé vált, és ez az új helyzet új gazdasági irányítás kialakítását kívánta meg. A Starhemberg korszakban az uradalomban teljesen hiányoztak az uradalmi cselédek közül a konvenciós iparosok, mint pl. az uradalmi kovács, a kőműves, az ács stb., akiket a többi, a pénzforgalmat lehetőleg mellőző magyar uradalmakban a 18. század első felében szinte mindenütt alkalmaztak. Visegrádon az uradalmi kádárok is inkább pincemesteri teendőket látnak el, mert ha az uradalom számára hordót készítenek, a hordó árát készpénzben kapják meg. Esetenként fizették meg az uradalmi ács munkáját is (pl. Almásy Ferenc kádár, Gerlitz András ács 1732-ben). 1755-ig alacsonyabb beosztású gazdasági vezetőt, pl. ispánt nem alkalmaztak Visegrád mezővárosban, valószínűleg az allodiális földek hiánya miatt. Az ispáni teendőket az 1730-as évek végéig a hol erdésznek, hol fővadásznak nevezett Johan Michael Vogel végezte. Vogel 1712-ben, az anyakönyvek vezetésének a kezdetekor már az uradalom konvenciós erdésze volt, hivatalát egészen 1736-ban (62 éves korában) bekövetkezett haláláig viselte.

91 Az 1730-as években nem csupán erdészeti ügyekkel foglalkozott, bár ő írta alá 1732-ben az erdőbérrel, a makkoltatási bérlettel, faeladásokkal kapcsolatos nyugtákat és számlákat. Ő számolt el azonban a kisoroszi kocsma bevételével, a visegrádiak által használt uradalmi legelők bérleti díjával is (amennyiben ezek erdei legelők voltak, mindenképpen hozzá tartoztak volna), beszedte a visegrádi uradalmi malom, a mészárszék és a bolt után járó pénzt, kifizette a révész járandóságát, vagyis Kapny Józsefnek ő volt az egyetlen segítsége a visegrádi ügyek irányításában. A tiszttartóhoz tartozott viszont 1732-ben a visegrádi jobbágyok favágó napszámainak a kifizetése, valamint a fakereskedő—hajós vállalkozókkal történő szerződések megkötése. Az erdész, vagy fővadász — aki magát Jager und Waldtforstnernek írta alá — nem vezette önállóan az erdőgazdálkodáshoz tartozó valamennyi 91 Visegrád nagyközség római katolikus anyakönyvei.