Magyar Eszter: Visegrád története 1684-1756 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 28. (Budapest, 1998)

II. Visegrád a Starhemberg család birtoklása alatt (1700—1756) - 4. A Starhemberg uradalom gazdálkodása és birtokszervezete

bükk — veszik át a tölgy helyét. Valószínűleg ez a gondatlan erdőhasználat is hozzájárult ahhoz, hogy a visegrádi erdők állományalkotó fafaja a 18. század második felében — az alábbi tárgyalandó 1755-ös határjárás szerint — már nem a tölgy, hanem a bükk és a csertölgy. Pedig a visegrádi hegyeket korábban értékes tölgyesek borították. A török kiűzése utáni állapotokat rögzítő kamarai biztosok még tiszta tölgyesekről számoltak be Visegrádnál.

77 1732-ben Vogel erdész még 442 Ft makkbért szed be a más falubeliek sértései után. (A 18. század második felében a makkoltatás elveszti jelentőségét.) 1732-ben a faluban nyolc kádármester van, akik elegendő faanyagot, tölgyet találtak munkájukhoz. Még a 18. század második felében a kamarai kezelés idején is küldenek kádármestereket a visegrádi uradalomba a ráckevei és a bácsi kamarauradalmakból, hogy az itteni jó tölgyfából hordókat készítsenek.

78 Az erdőkön kívül mind Visegrádon, mind az egész uradalomban alig volt más allodiális föld, illetve jövedelemforrás. Visegrádon Mária Terézia Urbáriuma csak 5,5 teleknyi szántóföldet talált. A községet az Urbárium a IV., a legrosszabb földminőségű kategóriába sorolta, ahol egy egész telkes gazdának 40 hold földet kellett volna bírnia, mégis az uradalom a töredékteleknyi földek után is egész telkes cenzust szedett.

79 Visegrádon a telkes jobbágyok, a házas és hazátlan (más házánál lakó) zsellérek cenzusa teszi ki az uradalom bevételeinek legnagyobb részét az erdészeti jövedelmeken kívül, annak ellenére, hogy a nem konvenciós uradalmi cselédek: a földesúri kádármester, a hajdú és az erdőőrök, valamint a bíró és az albírák mentességet élveztek a cenzus alól. Az 1901 Ft évi jövedelemből 259 Ft-ot. A cenzus mellett a mezővárosból a következő úrbéres jövedelmek várhatók: Borkilenced: közepes évet, átlagos termést számolva mindössze 60 urna bor, urnánként 1 Ft 25 dénárért lehetne eladni, az érték 75 Ft (a jobb minőségű marosi bor ára: urnánként 1 Ft 75 dénár). 77 Ld. a 2. sz. jegyzetet. 1688. 78 OL E 58. Kamarai Levéltár Oeconomica. 611. 1784. 79 Visegrádon az egész telkes gazdák átlagosan 5—10 magyar hold (1200 öles) szántóföldet birtokoltak 1755-ben.