Borosy András: Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlési iratainak regesztái. Igazságszolgáltatási iratok I. 1589-1660 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 27. (Budapest, 1998)

Regeszták

2. Rédey (Redey) Mátyás nemes, szécsényi lakos, a császár várkatonája az első és második pontra azt vallja, amit az első tanú. A többi pontra nem vall semmit, (magyar—latin) 1657. No. 15. 148. Hamvay (Hanuaj) Ferenc kérésére tartott tanúvallatás, mely Kecskemét városában történt, nemes és nemzetes esküdt személyek, Pest vármegye szolgabírája, Bán Gergely, Nagy János, Kövér János, Kakulya István és Szabó (Szabó) István előtt 1657. május 23-án. A kihallgatott tanúk: 1. Bertha Miklós vallja: „levele lévén Légradul", átment Kőrösre (Körős) a pénzért. Első útjában nem vehette fel, mert „szubassak" érkeztek a városba. Máskor is elment Hamarika Andrással Szabó (Szabó) Mihály házához. Ez négy embert szólított maga mellé, „kik testamentomosok voltának", egyikük Fruttus Márton volt, és a „tanács hírével" a pénzt az ö kezükbe adták és áthozták Hamarika házához. Azután „ki jüvén Légradul", Héjjas (Héjas) György, „kinek levele lévén kilencz pecsét alat és Bertha Miklóst [a] körössi tanács eleiben citált, és levelet megh magyarázván". A tanács parancsa szerint Bertha Miklós azt a pénzt Héjjas György kezébe adta Szabó Mihály előtt. „Hogy Berta Miklós fel vette a pinzt Hamarika akkor ott nem volt", de „a testamentomosok" ott voltak s a pénzt is ők számolták meg. Ezek: Szabó Mihály, Fruttus Márton, Tasi (Thassi) István és Varga János, (magyar) 1657. No. 16. 149. 1657. november 28-án Földváry (Földvár)) János, PPS vármegye alispánja megbízásából Fráter (Fráter) Balázs, a vármegye Vácott (Vácz) lakó esküdtje, mellette mint második esküdt, Varga Gáspár kimentek Gyömröre (Gyömrő) és Fáy (Fáj) László kérésére tanúvallatást tartottak. A tanúknak feltett kérdések (De eo utrum): 1. Tudja-e a tanú, hogy a jelen évben Szent Gál (Szent Gal) napja (október 16.) táján Farkas György bujáki (Buják) kapitány „reá küldvén" Fáy Lászlónak gyömröi jószágára s Gyömrő faluban a király dézsmáját „ugy mint az maga saját jobbagyit mint földes úr vaczi püspök uramtul eő nagsátul megh arendalt Faj László uram és az felljebb való számos esztendőkből jo szokás szerint maga gondviselő jobbágia, Szabó [Szabó] János csüriben bé rakatot", a földön nyomtatta, vesztegette a sáros időben elhordatta s oda fordította, ahová akarta?