Borosy András: Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlési iratainak regesztái. Igazságszolgáltatási iratok I. 1589-1660 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 27. (Budapest, 1998)

Regeszták

lentette a török úr parancsát Almássyné asszonynak, ki tutora volt és inspektora Egry István úrnak és „szabadon hagyott az magyar részről az török úr számára való kaszáláson" a györkei földön. Almássyné közölte, hogy mielőtt odamennének kaszálni az ő ispánjához, Császár (Császár) Gergely szabadoshoz menjenek Mácsára (Macsa), és az meg fogja mutatni a györkei határt, hogy hol kaszáljanak rajta. A tanú elment a nevezett ispánhoz Csóka (Csóka) Orbánnal együtt. Az kimentette magát, hogy ő nem mehet ki a györkei határra, mert a török parancsára Vácra (Vacz) kell mennie, de a tanú és társa menjenek ki a györkei földre, és ahol a Vízfolyás Vác felől bejön, addig kaszálják a rétet. De mikor eljött a kaszálás ideje, a tanú kaszásai a rétre be nem álltak, hanem a püspökhatvani bírót is értesítették a kaszálásról, s ezek kijöttek a györkei földre és megmutatták a réteket, és úgy kaszálták a füvet a török úr számára, és ahonnan az asszonyokat és lányokat elvitték, s amely földért most a per folyik, úgy tudja, hogy Egry Istváné. Azt is mondták a püspökhatvaniak, hogy ők Almássynétól pénzért vették meg a györkei pusztán lévő füvet, ezért a széna árának felét „vegyék le nekik". A tanú ezt a pénzt nem adta nekik, mert a török úr azt mondta, hogy ne adják, hanem más rendbeli adósságból ki tudják a fu árát fizetni. 2. Ecseki (Ecsekj) Miklós, Barátnaky (Barátnak)) úrnak ugyanott lakó 70 éves jobbágya vallja: a Györkei rétet Egry István birtokának tudja, ahonnét az asszonyokat Dienes György úr elvitette. A püspökhatvaniak maguk mutatták meg a rétet. Hogy a fű árát hogyan kérték tőlük, erről úgy vall, mint az első tanú. (magyar—latin) 1654. No. 10. 115. 1654. november 22-én tanúkihallgatás Aszód területe ügyében Szelényi (Szeliny) János kérésére. A kihallgatott tanúk: 1. Nagy (Nagi) Simon, a váradi (Varad) püspök 60 éves veresegyházi (Veresegihaz) jobbágya vallja: mikor Aszód (Ásod) még puszta volt, „követés által" bírták, de bizonyos határt ott nem tud mutatni, hanem míg élték és kaszálták, nem bírták a réteket a tóval, hanem csak a gondviselők mutogatták. Aszód felől az érig kaszálták csak, de „szintén az útig" nem kaszálták, hanem a Fekete-berek (Fekete berek) felső szélén lévő körtefákig kaszálták; az úton felül aszódi földnek tudta, alul pedig „paphoz való földnek hallotta lenni". Vallja, hogy a Harmincnyilas (harmincz Nilas) is paphoz való főid volt, de egy embernek díjáért (?) vették el a bagiak. De azt is hallotta, hogy Domonyban (Dómon) meghallván a kiáltást, azok tették le az embernek a díját. 2. Fekete János, a váci püspök 90 éves veresegyházi jobbágya vallja: mikor még Aszód puszta volt, ő szolgája volt egy Ladányi (Lodani) György nevü öreg embernek, ki akkor Aszód gondviselője volt, s mikor kaszált vele az