Horváth Lajos: Pest-Pilis-Solt vármegye kialakulása és működése 1659-ig - Pest Megyei Levéltári Füzetek 24. (Budapest, 1995)

I. A VÁRMEGYÉK KIALAKULÁSA ÉS TERÜLETE

minores" szerepel 1558-ban. I. Miksa király az "officiolatum Kyskwnsagh" fele jövedelmét, amelyet Wyda Bálint az egri várnagy meghagyásából már régen élvezett, 1573-ban újból neki adja. A Kiskunság tehát "officiolatum", azaz központi hivatal a hozzá tartozó székek felett, amelynek nyílván meghatározott a területi illetékessége is. A nagyon fontos egri várhoz Buda török kézre kerülése (1541) és Szolnok török kézre jutása (1552) után több jövedelmet csatoltak az uralkodók. Ezek közé tartozott a Kiskunság jövedelme is, amelynek fele részét az egri várnagy, Mágochy Gáspár (1556-1579) továbbadta Vida Bálintnak már régebben, amely akciót I. Miksa nyilván már korábban is jóváhagyott és 1573-ban megújított. Nem állja meg a helyét tehát az a "tudományos" állítás, hogy a Kiskunságot és a Nagykunságot csak a török hódítás után szervezték meg. A Pest-Pilis-Solt vármegyék 1876-ban Kiskun "vármegyével" való bővítésének tehát megvolt a történeti előzménye a XVI. században legkevesebb, ha már nem korábban. (221/a) • A jászok Berény-széke A jászok lakta Berény-szék (1323, 1469) Pest megye észak-keleti határán mintegy Pest, Heves és Szolnok megye között helyezkedett el. Berény első okleveles említése 1357-ből való, amikor már a jász (filiszteus) szék központja, mert László nevű vajdának a székhelye. Történettudományunk ezt a jász-széket (Berény-széket) egyenlő jogú és felépítésű szervezetnek tartja a kun székekkel. Jelentőségére az is rávilágít, hogy 1439-ben itt kezelték a jászok egyetemének az adóját. (222)