Horváth Lajos: Pest-Pilis-Solt vármegye kialakulása és működése 1659-ig - Pest Megyei Levéltári Füzetek 24. (Budapest, 1995)

I. A VÁRMEGYÉK KIALAKULÁSA ÉS TERÜLETE

Mindezek a telepítési engedélyek súlyos elvándorlásra mutatnak, egy pusztásodási folyamatra vallanak még a török hódítás előtt. II. Ulászló 1508-ban már megparancsolta a Halas-széki kunkapitányoknak, hogy mivel a székben a lakosság megritkult, a régi szokásra, miszerint a kun tiszteket a lakosság ellássa, ne kényszerítsék a népet. (208) Ezek után a Dózsa-féle parasztháború 1514-ben, majd 1526-ban a török sereg kivonulása az országból A Duna-Tisza-közén keresztül tovább apasztotta a népességet a Halas-székben is. • Kara illetve Mizse-szék A Kiskunság északi szélén felbukkanó Kara (1430) illetve Mizse (1440) székszervezet biztosan nem valamelyik kun nemzetség szerves településterületén jött létre. (209) A rövid életű Kara-szék helyébe lépő Mizse-széket valószínűleg a Mizse-i család szervezte meg, melynek első okleveles előfordulása 1410-ből való, amikor Myse-i Chezew Jakab királyi ember. Myse György kunról Karán írnak 1466-ban. (210) A széknek központot és nevet adó Mizse település valószínűleg Mizse szaracén főemberről, aki 1290-ben dunáninneni nádor volt, kapta a nevét. Mizse-szék tartozékai voltak Zombat (Szabad)-szállás, Tatár (Kun)Szentmiklós, mely első nevét Tatárszentgyörggyel együtt valószínűleg az 1333-ban említett Ugudey fia Tatár kun nemzetségi főemberről vette, aki nem a Csertán nemzetségbe tartozott. A székhez tartozott még Mindszent, Buzgánszállása, Boldogasszonyegyháza, Csengeleteleke, Homythka, Belcherkorhány,