Horváth Lajos: Pest-Pilis-Solt vármegye kialakulása és működése 1659-ig - Pest Megyei Levéltári Füzetek 24. (Budapest, 1995)

I. A VÁRMEGYÉK KIALAKULÁSA ÉS TERÜLETE

/ Az az 1385-ös hatáijárásbeli adat, mely szerint Peszértől (Kunpeszér) északra egy domb földjében kun edények vannak, már igazán a párját ritkítja. Akkor is, ha az oklevélben szereplő régészeti lelőhely korát helytelenül határozták meg és az emlegetett edények esetleg bronzkoriak. Azzal a jelenséggel állunk ugyanis szemben itt is, mint azokon a területeken, ahol a kirgizek a IX-X. században átvonultak. Ott minden egyes régészeti lelőhely a nép ajkán manapság is "Kherek szúr", vagyis kirgiz fészek, s ezt a vélekedést nem döntik meg a modern régészeti feltárások sem, amelyek korábbi vagy későbbi és a krigizekhez nem köthető kultúrák leleteit hozzák a felszínre. (182) Ebben a környezetben feltétlenül meg kell említenünk az Alsónémedi nyugati határán lévő Korhancz-Korhány pusztát. A név kun eredetű lehet, jelentése halom, kurgán, temetkezési hely. (183) Figyelembe veendőnek tekintjük témánk szempontjából a KurmanusKormanus possessiot Gyál és Kerekegyháza mellett. A település 1323-ban családnévként, 1332-ben helységnévként tűnik fel először, majd 1443-ban Kormanus, 1444-ben Kormanus pusztaként. (184) A Jászságban 1323-ban találunk egy Kurman nevű személyt, Karcag határában egy halmocskát pedig Kormáncsok laponyágnak neveznek. A helynév személynévi eredetű, a -csuk, -csok kun kicsinyítő képzővel ellátva. Az Aranyhordában 1342-ben szerepel egy Kurman nevű egyén. A név a török nyelvű népeknél még ma is elterjedt. De az erdélyi Hátszeg vidékén is találunk 1516-ban egy Kormán nevű "román" kenézt. (185) A vizsgált térségben, Taksony, Varsány és Alsónémedi határán egyébként nemcsak helynevekkel, de jogbiztosító oklevéllel is bizonyítani