Horváth Lajos: Pest-Pilis-Solt vármegye kialakulása és működése 1659-ig - Pest Megyei Levéltári Füzetek 24. (Budapest, 1995)

I. A VÁRMEGYÉK KIALAKULÁSA ÉS TERÜLETE

nem értelmezhetjük azt a krónikás tudósítást, hogy Csepel-szigeti ágyasa fiút szült neki, akit Kálmánnak kereszteltek. Mindezeket csupán azért kellett felsorolnunk, hogy bizonyítsuk, Csepelsziget soha, semmilyen formában sem tartozott egyetlen vármegyéhez sem, mindigis királyi/királynéi igazgatás alatt állott. Maga V. István éppen a Csepel-szigeti királyi lakban halt meg 1272-ben. IV. Kun László volt az első, aki a Csepel-szigeti uradalmat először átadta a királynék használatára. Végleges királynéi uradalommá vált 1424-től kezdve, ha volt királyné. A Csepel-szigeti királyi/állami uradalom, ha nem a királyné kezén volt éppen, akkor a budai vár udvarbirói hivatala, vagyis a királyi uradalmak főjószágkormányzói hivatala alárendeltségébe tartozott. (137) A Csepel-szigeti királyi uradalom ispánját 1215-ben említi először oklevél, igaz név nélkül. (138) Az első névszerint is ismert "nagyszigeti" ispán Gallus 1259-ben, második Bind és neki officiálisa Perchyn 1293-ban. Ez az adat arra enged következtetni, hogy a Csepel-szigeti ispánság kifejlett hivatali szervezettel rendelkezhetett. A királyi udvarnokok ispánja és a nagy szigeti ispán tisztségét 1355-ben ugyanaz a személy viselte egy adat szerint, akit az oklevél nem nevez meg. Ebben az évben udvarispáni tisztet viselt Drugeth Miklós és Szécsi Miklós, közülük valamelyik egyben Csepel-szigeti ispán is volt. (139) Csepel-szigeti ispánt és alispánt említenek 1411-ben, 1455-ben és 1461ben. Királyok, királynék - úgy látszik - szívesen bízták rá a Csepel-sziget ispánságát Buda város bíráira. A meglehetősen hiányos névsorban is két