Horváth Lajos: Pest-Pilis-Solt vármegye kialakulása és működése 1659-ig - Pest Megyei Levéltári Füzetek 24. (Budapest, 1995)

I. A VÁRMEGYÉK KIALAKULÁSA ÉS TERÜLETE

3. A CSEPEL-SZIGET ÉS IGAZGATÁSA Az Anonymus által fenntartott hagyomány szerint Csepel-sziget Árpád táborhelye, a fejedelmi-királyi ménes őrzőhelye és korai királyi udvarhely volt. II. Géza 1148. évi oklevele azt bizonyítja, hogy legkésőbb I. László (1077-1095) király idejében királyi sziget volt már. Miért ne fogadhatnánk el tehát, hogy Csepel-sziget és Csepel település az Árpád-korban királyi uradalom volt, mely a szigeten és a sziget környékén is több falura terjedt ki, ugyanakkor magán a szigeten is voltak egyházi és magánbirtokok, egyes nemzetségek különböző birtokai (127) Csepel szigete nemcsak a királyi ménes őrzöhelye, hanem királyi (fejedelmi) vadászóhely is volt nyilván már a honfoglalástól kezdve. Mint ilyen "diplomáciai" jelleggel is bírt. Hogy csak egy példát említsünk. Barbarossa Frigyes 1189-ben átvonult Magyarországon keresztes hadaival. Ekkor Esztergomban látták vendégül őt és kíséretét a magyar források szerint. Ám a német források beszámolnak arról is, hogy Frigyes és III. Béla király három napon keresztül a Csepel-szigeten vadászott. (128) A Csepel-szigeti királyi uradalom a XII. század végén más uradalmakkal együtt királyi erdőispánsági szervezetet nyert. Ennek a szervezetnek már korábban népei voltak a szigeten: erdőőrök, halászok, földmivesek, szőlőmivesek, mézadók stb. Világi magánbirtoka volt itt - például - a Becse-Gergely nemzetségnek. II. András (1205-1235) idejében a nemzetségbe tartozó Onth a tengerentúlra zarándokolni szándékozva végrendelkezett, örökösök nélküli elhunyta