Horváth Lajos: Pest-Pilis-Solt vármegye kialakulása és működése 1659-ig - Pest Megyei Levéltári Füzetek 24. (Budapest, 1995)

I. A VÁRMEGYÉK KIALAKULÁSA ÉS TERÜLETE

Salmar (Solymár) birtok 1255-, 1266-ban Pest megyében szerepel, vára természetesen még ezután épült fel. (49) Solymár vára a Budai hegység északi részén állt, lábánál patakvölgy választja el a Pilis hegységtől. Ebben a völgyben északnyugatra találjuk Csabát (Piliscsabát), melyet 1348-ban Pest megyeinek írnak. (50) Tovább haladva észak felé Csév (Piliscsév) következik. Tekintve, hogy a középkorban itt több Csév volt, melyek Esztergom vármegyéhez számítottak, figyelem felkeltésül közöljük azt az 1288-ból származó adatot, mely szerint Chuu (Csév) Esztergom vármegyében és a veszprémi egyházmegyébe tartozik. (51) Ez a kettősség igen beszédes, az egyházmegyei hovatartozást konzervatívabbnak tekinthetjük, mint a vármegyeit. Az említett helyzet csak úgy jöhetett létre, hogy a veszprémi egyházmegyének adományozott Visegrád vármegyei területre, ez estben Csévre később Esztergom megye terjesztette ki a fennhatóságát. Dömös neve "dimisiensi" alakban 1079-1080 között fordul elő legelőször. Álmos herceg itt prépostságot alapított 1108 körül, 1138-ban II. Béla összeiratta a még Álmos herceg által adományozott dömösi prépostsági birtokokat. A prépostság a veszprémi egyházmegyébe tartozott. A dömösi egyház javai között 1108 körültői már szerepel Maraut (Pilismarót) falu. (52) A dömösi prépostságot egy 1398-as oklevél Pest megyében lévőnek mondja. (53) Mindezek az adatok Pest és Pilis megye korai határaira engednek következtetni, arra, hogy a korai Pilis királyi erdőispánság és a helyébe lépő Pilis nemesi megye kezdetben kisebb volt, mint Visegrád illetve Pest megyének a dunántúli része.