Horváth Lajos: Pest-Pilis-Solt vármegye kialakulása és működése 1659-ig - Pest Megyei Levéltári Füzetek 24. (Budapest, 1995)

II. A MEGYÉK HIVATALI SZERVEZETE ÉS MŰKÖDÉSE

birtokaira vonatkozott, hogy "akasztófát és kereket állíthassanak fel, s tolvajokat, rablókat és más gonosztevőket közbűntettekben az országos szokás szerint megyei és rendes bírák felkérése nélkül kivégeztethessék." (356) Sáry Péter 1456-1457-ben a fehérvári káptalan őrkanonokja. (357) Nem valószínű, hogy ő az, aki pallosjogot kapott. Sáry Péter, a másik, kiváló katona és az oklevélben felsorolt vitézi érdemeit minden bizonnyal Hunyadi Jánosnak 1448. szeptember-októberben végrehajtott szerbiai török ellenes hadjáratában szerezte. Mátyás király 1462. jun. 21-én pallosjogot adományozott Zenthiwan-i Mihálynak, Fywstes Pál Bálintnak, Miklós János deáknak, Benedek fia Mihálynak és Kapolna-i Jakabnak és megengedte nekik, hogy birtokaikon bitófát állíthassanak fel. (358) Mátyás király Zenthywan-i Mihályt már 1459-től kezdve különböző birtokokkal jutalmazta, az itt szereplő Kapolna-i Jakab Mihálynak unokaöccse. Mindannyian azért kapnak birtokokat, mert Zenthywan-i Mihály "Magyarország koronájának és neki magának külömböző helyeken és időben" szolgálataival érdemeket szerzett. (359) Erihez még hozzátehetjük Akasztó település nevét, melyet 1278-ban említ legelőször oklevél. (360) Neve egykori akasztófára utal, ma község Solttól délkeletre. Az uralkodók ezekkel az intézkedésekkel csorbították a korabeli Pest és Pilis vm. hatóságának jogkörét, amikor területükre nézve birtokosoknak, városoknak pallosjogot adományoztak, mert ilyen joggal Pest és Pilis megye hatósága ugyan sosem rendelkezett, lévén, hogy éppen az volt a kiváltsága, hogy ezen megyék nemeseit csakis a királyi bírói fórumokon