Horváth Lajos: Pest-Pilis-Solt vármegye kialakulása és működése 1659-ig - Pest Megyei Levéltári Füzetek 24. (Budapest, 1995)

II. A MEGYÉK HIVATALI SZERVEZETE ÉS MŰKÖDÉSE

Bár I. Ferdinánd 1550. évi decretuma 62. cikkelye törvényileg rendelte el, hogy minden vármegyének legyen saját pecsétje, Pest, Pilis, Solt vármegyék pecsétjei nem készültek el a mostoha viszonyok között. Hont megye már 1550-ben folyamodott érte és kapott is címert és pecsétet ebben az évben. (339) Pest-Pilis-Solt vm. csak 1659-ben adott utasítást nándori Bene János alispánnak és Pápay János szolgabíráknak, mint országgyűlési követeknek, hogy hiteles és törvénycikkelyek közé felveendő megyepecsétet eszközöljenek ki az uralkodótól. Ennek az akciónak a végeredményeként nyerte el Pest-Pilis-Solt vm. azt a címert és pecsétet, melynek címerképét a rendek előre kívánságképpen megállapították:" egy szikla hegynek tetején kiterjesztett hátulsó lábakon álló, az első jobb lábbal koronát, a bal lábbal pedig arany almát tartó kettős farkú oroszlán." Az egyesülés szempontjából azonban sokkal lényegesebb volt, hogy a pecsét köriratába Wesselényi Ferenc nádor neve mellé bekerült Pest-Pilis-Solt vm. neve, amelyik így együtt először volt látható a megyék hivatali pecséthasználatában. Az 1659. évi 76. tc. rendelkezett a három egyesült megye címeréről és pecsétjéről. A két országgyűlési követ jól végezte tehát a dolgát. A nádornak a vármegye a saját pecsétje elnyeréséért végzett fáradozásaiért és saját költségén való elkészíttetéséért 20 db hízott ökröt küldött ajándékba. (340) Wesselényi Ferenc nádor, Pest-Pilis-Solt vm. főispánja 1663. okt. 20án elvesztette utaztában pecsétjeit, ennek a balszerencsének következtében új nagypecsétet csináltatott, amelyik köriratában az 1664-es évszámot viselte. Miután a király Wesselényi Ferenc nádort Pest-Pilis-Solt vm. főispánjává nevezte ki és ezt Füleken 1660. jan. 8-án a megyegyűlés