Horváth Lajos: Pest-Pilis-Solt vármegye kialakulása és működése 1659-ig - Pest Megyei Levéltári Füzetek 24. (Budapest, 1995)

Bevezetés avagy Pest-Pilis-Solt vármegye ismerete

Igaz, hogy a nádorok végső soron Pest és Pilis megye főispánjainak tekintettek, de ez csak merő fikció volt mindaddig, amig Balassa Imre gróf támadása az egyesült Pest-Pilis-Solt vármegye főispáni székének elnyeréséért meg nem indult 1656-ban. Balassa Imre királyi mandátumban nyerte el a főispáni tisztséget és ennek folytán ő volt az, aki a legközelebb jutott a főispáni tisztség betöltéséhez, a főispáni funkció egyes részeit a gyakorlatban néhány évre magához is ragadta. Ez volt az a nagyon erős kihívás a megye számára, amelyik arra késztette, hogy törvényesítse a mindenkori nádor főispáni tisztségét az egyesült három megye fölött, hacsak nem akart a Balassa-féle főispánfőurak martaléka lenni. Wesselényi Ferenc nádor egyénisége alkalmas és méltó volt a főispáni szék betöltésére, mely akció sikere után Balassa Imre ambíciói szinte maguktól elenyésztek. Wesselényi Ferenc nádor főispáni kinevezésétől, 1659-től 1848-ig, István főherceg nádor főispánságáig ez a hivatal alapvetően rendezve volt, a nádori szék olykori üresedése ellenére is. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc alatt kibontakozott PesPilis-Solt "vezérmegye" elsősorban Kossuth Lajos itteni tevékenységének és a megyei nemesség tettrekész, haladó generációjának köszönhette nevét és nimbuszát. Ez a valóságos, megérdemelt dicsfény azután a XIX. század második felében a megye monográfusai jóvoltából kezdte sugarait visszafelé is eregetni, olyan korábbi századokba, amelyekben a három megye története semmiben sem emelkedett ki a más megyékhez képest, sőt olykor, éppen a hódító török magyarországi központjához közel lévén, igencsak nyomorúságos volt. Hozzátett még ehhez a romantikus nemesi