Horváth Lajos: Pest-Pilis-Solt vármegye kialakulása és működése 1659-ig - Pest Megyei Levéltári Füzetek 24. (Budapest, 1995)

II. A MEGYÉK HIVATALI SZERVEZETE ÉS MŰKÖDÉSE

(Zolk) birtokos, az egész Szalk falu és Miklós bíró (villicus) alperesek ellen Kun (dictus) Lőrinc és László gaztettei ügyében. A per folytatását Solt szék hatósága, mert annak kell tekintenünk, elutasította, mivel a felek úgyis kiegyeztek. (299) László tehát nem Solt szék alispánja, mint ahogy az a régebbi irodalomban elterjedt (300), hanem Fejér vm. ispánjának, a nádornak alispánja. Aki természetesen Székesfehérvárról átjár itélőszéket tartani Soltra, Solt-szék székhelyére. Ekkor nyilvánvalóan a Solt-szék területéről választott szolgabírák állnak a rendelkezésére, akkor is, ha magával hoz a dunántúli Fejér megyéből egy-két szolgabírát. Ugyanez vonatkozik Márton Fejér megyei alispánra is 1348-ban és Udvardi Albert alispánra 1390-ben is. (301) Zsigmond király 1429. június-júliusában megyei közgyűlést tartott Székesfehérvár mellett, melynek elsődleges célja a gonosztevők üldözésének a megszervezése volt. Az ekkor megválasztott esküdtek között volt Day-i János, Zenthiwan-i Ágoston, Thethethlen-i Kelemen és Hwgyay Veres László, akik mindannyian Solt-széki birtokosok. Az üldözendő gonosztevők között, akiket proscribáltak, szintén találunk Solt-széki nemeseket: Zywnyogh-i Benedek fia Pál és Zwnyogh (dictus) János, Jakabhaza-i Péter fia Mátyás és Gáspár fia Boldizsár. (302) A Székesfehérvár mellett megtartott királyi elnökiéül közgyűlésen 1429. jun. 27-én kiadott egyik oklevél a megye két felét egyenesen "fejérvári széknek" és "solti széknek" nevezi. Felsorolja Solt-szék tisztségviselőit. Szolgabírák Varjas János, Thassy András fia Mihály,