Horváth Lajos: Pest-Pilis-Solt vármegye kialakulása és működése 1659-ig - Pest Megyei Levéltári Füzetek 24. (Budapest, 1995)

II. A MEGYÉK HIVATALI SZERVEZETE ÉS MŰKÖDÉSE

A kitűzött időben, 1299. márc. 25-én az esküre kötelezettek meg is jelentek Borony föld vitás részén, a per alatt lévő föld területére álltak, markukba földet vettek, azt a fejük fölé emelték és megesküdtek, hogy a föld a pilisi apát birtoka. Vagyis igen-igen régi "földesküt" hajtottak végre. Az esküben résztvevő Pilis megyei nemesek Kaloz-i Péter fia Lőrinc, Kaloz-i Márton fia János és Kezw-i Jakab fia András. (282) Ugy véljük, hogy ebben a jogi aktusban már Pilis nemesi megye választott képviselői mint eskütársak vesznek részt. János pilisi "ispán" 1319-ben beiktatta Tinnye (Ténye) új birtokosát a király parancsára, nem tudunk róla, hogy egyben visegrádi várnagy is lett volna. Egyébként azonosítjuk azzal az "Iván" pilisi alispánnal, aki mellett már megjelenik Pilis megye két szolgabírója is 1333. jun. 15-én. (283) Az utóbbi oklevél a rangsort így adja meg: "István mesternek, Wysegrad várnagyának, Pilis megye ispánjának albirája Iwán." I. Károly kiostromolta Csák Máté embereit a visegrádi várból 1317-ben és biztos, hogy várnagyot is helyezett bele, de nem tudjuk, hogy ki az. Bizonyos azonban, hogy István 1323-1345-ig volt visegrádi várnagy (Fügedi Erik szerint azonos Taranyi Sáfár Istvánnal!) (284) Az Anjou-kor elején fejlődött ki tehát a pilisi ispán, egyben visegrádi várnagy "albirája" funkcióból Pilis megye "főispáni" és "alispáni" tisztsége és hivatala. Mint láttuk ez a szervezeti felépítés Pest megyében nem jött létre. A XIV. század végére pedig Pilis megye is megszabadul a visegrádi várnagyok főispánságától és vezetője csupán az alispán lesz. (285)