Horváth Lajos: Pest-Pilis-Solt vármegye kialakulása és működése 1659-ig - Pest Megyei Levéltári Füzetek 24. (Budapest, 1995)

II. A MEGYÉK HIVATALI SZERVEZETE ÉS MŰKÖDÉSE

IV. Béla 1254-ben megerősítette a pilisi apátság birtokait és kiváltságait, ezek sorában megtiltotta a pilisi ispánnak, hogy az apátság birtokain beszállásolja niagát. Mivel a tatárok által Esztergomban elpusztított okleveleket kellett az új oklevéllel helyettesíteni, ezért ez a tiltás már 1241 előtt is a pilisi apátság kiváltságai közé tartozott. Fülöp pilisi ispán 1262-ben beiktattott egy esztergomi polgárt a Csolnok melletti Dag nevű királyi és királynéi földbe. (276) Elfogadott történeti tény, hogy a visegrádi vizivár és fellegvár 1258-ban már fennállt. Nyilván voltak várnagyai is, akik közül a legelsőket nem ismerjük. Dominik visegrádi várnagyot legelőször 1277. febr. 1-én említj oklevél, valószínű, hogy nem azonos személy az 1283-ban említett Domonkos visegrádi várnaggyal. Mindkét esetben azonban visegrádi várnagyok és nem viselik a pilisi ispáni tisztet. Csak 1296-1297-ben nevezik Domonkost egykori visegrádi és pilisi ispánnak. (277) A szaracén Eyza az első visegrádi várnagy, aki egyben pilisi ispán is, (278) Mizse nádor testvére, IV. László meggyilkolását követő bosszú végrehajtásában részt vett. (279) Valószínű, hogy Dominik, Tamás váci püspök, Domonkos (1277-1283) és Eyza (1285- kb. 1292) visegrádi várnagyok és pilisi ispánok idejében alakult át a terület a királyi magánuradalmi jellegéből az adományok és telepítések következtében világi birtokosok területévé. A királyi erdőispánság megszűnésével - az említett pilisi ispánok vezetése alatt létrejött a pilisi nemesi megye és szervezete. Ez a folyamat "szabályosnak" tekinthető a királyi magánuradalmak nemesi megyévé történő átalakulása esetében, hasonló folyamat játszódott le - például - Sáros megyében is.