Héjjas Pál: A Bogár betyárbanda története - Pest Megyei Levéltári Füzetek 19. (Budapest, 1990)

Közállapotok, rögtönbíráskodás

nem volt panasz, csak egy kicsit sokba került a munkája. Egy-egy alkalommal 50-120 forinton kapott. (Ebben benne volt a napidíja, segédek bére, útiköltsége stb.). Ez nagyon nagy pénz, ha figyelembe vesszük, hogy pl. egy börtönőr fizetése havonta csak 13-14 Ft volt. Az akkori - gyenge kezűnek még igazán nem mondható - bíróságok bőségesen ellátták munkával a bakót.

5 Hogy kik is voltak azok a személyek, akik miatt a statáriumot bevezették, mikor és hogyan követték el tetteiket, alább részletesen tárgyalva lesz egy ismert alföldi betyár, Bogár Imre, illetve családjának történetén keresztül. Előtte néhány szó erejéig ki kell térni azokra, akiknek feladata volt a pusztákon, tanyákon a törvény betartatása, a közbiztonság vigyázása, a bűnösök törvény elé állítása. Ezek a pusztázó hadnagyok, más néven pandúrok, s vezetőjük a csendbiztos. Titulusa lehetett al- vagy főcsendbiztos is, aki egy-egy járás közbiztonságáért felelt. A csendbiztosok és a pandúrok a vármegyék emberei voltak, szemben a csendőrökkel, akik a központi kormányzathoz tartoztak. 1864 februárja például különösen zsúfolt volt Kornberger számára. 16-án Kalocsán, 18-án Kisteleken, 20-án Jászberényben, 22-én Kecskeméten akadt dolga. 56/1864. PPS. vm. Kecskeméti Megyetörvényszékének fenyítő ir. (IV. 268-c,)