Héjjas Pál: A Bogár betyárbanda története - Pest Megyei Levéltári Füzetek 19. (Budapest, 1990)

Bogár Jakab

1863 őszéről kevés adat van a betyárcsapat működésével kapcsolatban. Szeptemberben és októberben meghúzhatták magukat valamelyik tanyán. Decemberben (17-én) már elkövettek egy kiadós rablást. A bátyai Schwarcz Ignác kereskedőt látogatták meg. Öten voltak: Kis Nagy Pista, Varga Józsi, Pók Julis, Antus József, Vida Mihály. A bátyai legelőn lévő kútnál találkoztak este 6-kör, amikor már sötét volt. Megállapodtak a haditervben, a házba való behatolás, majd az akció utáni eltűnésük módjában. A rablás tökéletesen sikerült. Zsákba, batyuba raktak mindent, amit összeszedtek: ruhaneműt, pénzt, ékszereket. A rablás tetteseit 1864 februárjában kezdték begyűjteni. Pók Julis, Vida Mihály és Antus József mellett az orgazdákat is elfogták; mindannyian 15-én kerültek Kalocsán a bíróság elé. Perük február 11-én kezdődött, és súlyos ítéletet kaptak. A rablott holmi nagy részét Kis Nagy és Varga magának tartotta meg, s a Dunántúlra vitték eladni. Ök ketten nem szerepeltek ebben a perben, később nyerték el büntetésüket. Vargát Kecskeméten egy másik társasággal együtt állították rögtönítélő bíróság elé, s február 23-án fel is akasztották. Ö előzőleg január második felében nagy összegű rablást követett el a lajosi pusztán és Abonyban, Kis Nagy Pistával és Szűcs Jóskával együtt. Január 28-án azonban horogra került. Egy kecskeméti orgazdánál, Bura Pintér Józsefnél fogták el, házigazdájával együtt. Rendesen fel volt fegyverezve, mégsem állt ellen, mint hasonló esetben Bogár Jakab tette volna. Inkább hagyta magát bekísértetni a tömlöcbe, pedig a végkifejletet sejthette. Herczeg Imre kecskeméti csendbiztos, kinek emberei Vargát elfogták, ezt követően még aznap éjjel meglátogatta özvegy Csertő Imréné törökfási tanyáját. Tíz embert vitt magával a portyázásra. Mikor a tanyához ért, „jöjjön ki, ki idevaló!" kiáltással próbálta a gazdát kihívni, de nem jött ki senki; viszont a kukoricaszárak mellől egy subás ember tápászkodott fel, s a tanya felé sietett. Mivel többszöri felszólításra sem állt meg, ezért „négy szem ficzkóval" meglőtte. A subás alak „ejnye, b...m az apád istenit" kiáltással a konyhába ugrott, s onnan visszalőtt. A következő negyedóra azzal telt el, hogy a pandúrok befelé, a betyárok pedig kifelé lődöztek a konyhaajtót ki-kinyitva. A házban ugyanis Kis Nagy Pista, Szűcs Jóska és egy bűntársuk, Bódogh János tartózkodott. Herczeg csendbiztos ezalatt - saját elmondása szerint - több ízben körbejárta a tanyát, s embereit bátorította. A lövöldözésben csak a puskaport fogyasztották, kárt nem tettek egymásban. Ezért döntött Herczeg egy számára biztonságosabb megoldás mellett. Felgyújtotta a cserepes tanyához épített, gazzal fedett istállót. Az eredmény: a házaiknak 240 Ft-os kára, melyet négy évig tartó huzavona után kaptak meg; Kis Nagy és Szűcs megugrott; Bódoghot elfogták.

51 51 A csetepaté az ügy többi iratával együtt (Vargáék bűntársainak pere, Szűcsék további sorsa stb.) PPS. vm. Kecskeméti Megyetörvényszékének 56/1864. sz. fenyítő iratában található. (IV. 268c.)