Héjjas Pál: A Bogár betyárbanda története - Pest Megyei Levéltári Füzetek 19. (Budapest, 1990)
Bogár Miska
Az ál-betyárokkal ellentétben, a két megmaradt Bogár igazi betyárnak számított. Féltek is tőlük az emberek. Tóth Ferenc református lelkész, aki ott volt Alsódabason Bereczky Miklós házában, amikor a Bogár banda rájuk tört, 1862. november 10-én levelet írt az alispánnak és kérte, hogy éjjel a háza felé cirkáljanak a csendőrök és a helyi éjjeliőrök. Állandó fenyegetettségben élt, mert az életben levő két Bogár őt vádolta Imre öccsük haláláért. „Hiába ég a gyertyája éjfélekig, megszolgáljuk neki, hogy ártatlan testvérünket megölette" - mondták, mert azt hitték, hogy a lelkész vallomása juttatta akasztófára az „ártatlan" rokont. 38 Bosszút állni már nem volt módjuk, mert 1862. december 1-én a jászlajosi pusztán, Kovács Lőrinc birtokán, Deklina Rózsa István ott lakó juhász tanyáján rajtuk ütött a vármegye Ballá főcsendbiztos személyében. Ballá kilenc lovas pandúrral érkezett hajanli 5 órakor, s a tanyán találta Bogár Miskál, Jakabot és egy harmadik betyárt, Bubán Mihályt. Bubán néhány napja szökött meg a pilisi börtönből, s csapódott a két Bogárhoz. 39 Ballá azért ment a tanyára, mert ismert volt előtte, hogy Deklináné Bogár Miska kedvese, és megtudta, hogy a betyár ezen a vidéken időzik. Mikor a tanyához értek, a lóról leszállva négy legényével (Fabók Pál, Bokros Gábor, Abelovszki János, Hornyák István) a konyhához ment. Az ajtón keresztül látta, hogy benn a padkán már ég a tűz. Az ajtó zárva volt, s csak többszöri „nyissák ki az ajtót" felhívásra nyílt meg. A konyhában egy néma szolgáló, Deklina Rózsa Éva 28 éves „megesett személy" foglalatoskodott a tűzzel. A konyhából két ajtó nyílt a szobákba. A néma lány - Ballá esetleírása szerint - a bal oldali fele irányította a főcsendbiztost, hová ő Hornyák István és Fabók Pál pandúrokkal együtt bement. Az ajtó melletti ágyban Deklina Rózsa Istvánné feküdt, úgy téve, mintha akkor ébredne. Ennek ellentmondott, hogy fel volt öltözve, az asztalon gyertya égett, s olyan nyomok voltak (kenyérmorzsa, kések, ennivaló az asztalon), mintha kevéssel azelőtt ettek volna. A kályha padkájára egy zöld gallérú szűr volt volt vetve. Arra a kérdésre, hogy „hol van a gazda?", mármint a férje, az asszony azt mondta: „nincs idehaza tekintetes uram, elment bort venni." Pálinkával kínálta a főcsendbiztost, aki megkérdezte, nincs-e a háznál valaki, mire azt a választ kapta, hogy „óh, tekintetes uram, már hogy volna, dehogy van." Deklináné ezután bizalmasan így szólt: „tudja tekintetes uram, hogy Nagy Pista (ti. a Bogár banda egyik tagja) mostanában egy álló hónapig volt Szentgyörgyön szolgálatban, mint juhász?". „Nem igaz az menyecske" így a csendbiztos. „De tessék elhinni, hogy úgy van, majd csak tessék jobban kérdezősködni, meglátja a tekintetes úr, hogy én igazat mondok, tudja a tekintetes úr, hogy én máskor is mindig megmondtam, ha nálam voltak is a Bogár 38 19377/1862. U. o. 39 A tanyán történtek leírása, a per anyaga, Rózsáné periratai PPS. vm. Fenyítő Törvényszékének ir. 128/1861. sz. alatt találhatók. (IV. 265-b.)
