Héjjas Pál: A Bogár betyárbanda története - Pest Megyei Levéltári Füzetek 19. (Budapest, 1990)
Bogár Miska
rablások nem követtettek el." Ezért az említett intézkedésből csak egy pontot javasolt bevezetni, mégpedig azt, hogy a községbén megbízható egyéneket lássanak el lőfegyverrel, mert a rablók eddigi „túlsúlya" a lakosság felett azok fegyvertelenségének, és a rablók bőséges fegyverzetének volt a következménye. 35 Lehet, hogy néhány lakos felfegyverzése jobban visszatartotta volna a betyárokat a rablásoktól. Igaz, eddig is betörtek olyan helyekre, hol bőven volt fegyver, mégsem tudták az ott lakók megvédeni magukat. így volt ez augusztus 31-én is, mikor három ismeretlen fegyveres megjelent Meleghegyi György tetétleni tanyáján, s egy duplacsövű fegyvert raboltak. Innen Tószeg felé mentek, és útbaejtették a cibaki országúton lévő kettős csárdát. A kocsmáros elbújt előlük a kocsmában. Ez annyira felháborította a rablókat, hogy az ajtót a kocsmárosra zárták, majd a csárda négy szegletét meggyújtották, mely földig égett. 36 Az izsáki postamester is a felfegyverzésben látta a megoldást. 1862. szeptember 1-én jelentette Pestre a postaigazgatóságnak, hogy a postalegényét augusztus 30-31. közötti éjjelen két gyalogos ember a homokban megkergette. A fiú el tudott menekülni, de kéri, hogy legényéinek egy-egy katonai pisztolyt adjanak, mivel „vidékünkön a rossz termés miatt a szükség naponta jobban és jobban mutatkozik, s a rablás tovább és tovább terjed." 3 ' A szükség több embert vitt rá, hogy megélhetéséhez nem a legtörvényesebb úton szerezze be időnként az anyagi javakat, de a betyárok rendes foglalkozásként űzték a rablást, fosztogatást. A betyároktól való félelmet többen ki is használták. Betyárnak, szegénylegénynek adták ki magukat, s így járták a tanyavilágot pénzszerzési célból. Erőszakhoz nem is kellett folyamodniuk, akkora volt a félelem az emberekben az „igazi" betyároktól. 1862. november 29-én Pesten a megyei fenyítő törvényszék elé állítottak egy Fodor, másképp Figyeráti Sándor nevű 26 éves szalkszentmártoni születésű fiatalembert, aki egy társával szőlőkben, tanyákon, pusztákon tűnt fel. Lovon baktattak egyik helyről a másikra, magukat szegénylegénynek mondva pénzt, ennivalót kértek, s többnyire kaptak is. A vizsgálat kiderítette, hogy a „vádlott Fodor Sándor tettleges erőszakot vagy fenyegetést ugyan nem használt, de már fellépésének sajátszerűségében, s azon nyilatkozatában, hogy ő szegény legény, annyi erkölcsi kényszer volt, hogy a neki tett adományok önkéntesen szabad jó akaratból adottnak nem, hanem valódilag kizsarlottaknak bizonyulnak be." A bíróság fenti tettekért egy év vasban eltöltendő közmunkát írt elő, heti két nap böjt közbeiktatásával és szeszes ital nélkülözésével. (Akkoriban vasárnap és ünnepnapokon járt egy-egy pohár bor a raboknak, ha a bíróság másként nem döntött.) 35 15661/1862. U. o. 3é 13736/1862. U. o. 37 13898/1862. U. o.
