Héjjas Pál: A Bogár betyárbanda története - Pest Megyei Levéltári Füzetek 19. (Budapest, 1990)

Baski, az új vezér

Ballá az ablakon keresztül megadásra szólította fel, mire az káromkodva így válaszolta: „Az én ártikulusom nem tartja, hogy magam megadjam, az Istenit, mert én betyárnak születtem, s betyár vagyok - aki velem beszélni akar, jöjjön be." A főcsendbiztosnak eszébe sem jutott, hogy eleget tegyen a kedves invitálásnak, hisz tudta, az idő neki dolgozik. Ő a betyárok bőrével volt köteles elszámolni, az életüket nem nagyon kérték számon tőle. Újból felszólította megadásra a bent lévőt, még azzal is biztatgatva, hogy „nem fog felakaszttatni", s legfeljebb hat évet kap. Ez persze nem volt igaz, ezt Ballá is tudhatta, de tudta Baski is, aki makacsul hajtogatta: „De hiszen tudom én, hogy öt napnál nem leszek tovább fogva." Ballá kissé unhatta a huzavonát, ezért közölte a betyárral, hogy vagy megadja magát, vagy reá gyújtja a házat. Erre csak annyit válaszolt: „Akkor bent sülök, az Istenit." 1/4 4-kor Baski egy betyárnótát kezdett énekelni: „Lerakom a fegyverem a pusztába, Nem iszom több bort már a csárdába, Szépen kérem Comissárus Uramat..." Többet nem lehetett érteni a nótából. Ballá ekkor elrendelte a kamra falának és a ház végének kibontását, hogy a kamrában és a padláson lévő ingóságokat és élelmiszereket kihordják, továbbá húsz vödör vizet is oda vitetett a ház mellé. Hátha mégis megadja magát a rabló a gyújtás után. Hajnali 4-kor számos pusztai lakos csődült oda bámészkodni; egyhangú életüket az ilyen események színesebbé tették. Ekkor az özvegy hajadon lánya kérte fel megadásra az ablakon át a betyárt. Sírva kérlelte, hogy legalább az ő beteg édesanyjára gondoljon, s ne gyújttassa fel a tanyát; „nem hívtuk mi magát soha ide, minek jött bennünket szerencsétlenné tenni" - mondta, de mindhiába, a betyár lelkét mindez meg nem indította. Ekkor a lány azt kérte, hogy legalább a ruháját adja ki az ablakon, nehogy benn égjen. „Gyere be és vidd ki" - szólt Baski, s lány indult is, de a főcsendbiztos közbelépett, s bekiáltott: „Jó volna ugye, ha bemenne, gazember; tudom, hogy csak azért szeretnéd, hogy ott fogd magadnál, mert tudod kutya, hogy akkor nem lehetne a házat rád gyújtani - ha ki akarod adni a ruhát, add ki az udvarra nyíló ablakon, de hozzád senki sem fog bemenni!" Baski ezután kiadogatta a ruhákat. Ballá ezalatt mérlegelte a helyzetet. Úgy gondolta, ha élve akarja elfogni, az sok ember életébe kerülhet; ha pedig rágyújtja a házat, úgy legaláb 800 Ft kárt okoz, tehát ez sem jó megoldás. Végül úgy döntött, az a legolcsóbb, ha agyonlövi a betyárt. Oda is ment az udvari ablakhoz, s belőtt a szobába. Baski a bal térdébe kapta a golyót, de nem lőtt vissza.