Horváth Lajos: Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye pecsétjei 1918-1919 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 15. (Budapest, 1989)

I. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye pecsétjei 1918-1919 - 2. A pecsét-történetre kiható alapvető események

és illetéktelenek beleavatkozzanak a Népbiztosság hivatalos levelezésébe, utasitjuk a Kiadóhivatalt, hogy a mai naptól minden kimenő levélboritékra a hivatalos pecsétet okvetlenül üsse rá, továbbá minden kiadványt, amelyen még a régi, Magyar Királyi Földmüvelésügyi Minisztériumi fejléc, vagy cimer van rajta, még kiadás előtt a IX. B. osztály pecsétjével bélyegezze le. • Természetesen mindenhol voltak, akik nem mentek el ilyen "messzire". Páty község munkástanácsa direktóriumának pecsétje mellett 1919. máj. 5-én ott találjuk a biai járás állator17 vosának cimeres, koronás pecsétjét. Feltételezhető, hogy az orvos igy akarta demonstrálni konzervativ nézeteit. Például Fülöpszállás községben a közigazgatás egészen május végéig a megelőző korszak felfogása és elvárásai szerint folyt. "A régi elöljárók a megalakult direktóriummal karöltve intézték a község közigazgatási teendőit s csupán a községi képviselőtestület szüntette be működését. Az utalványozásokat a községi biró teljesítette, a községi helyettes főjegyző, s a házasságkötésnél való közreműködésnél nemcsak az előirt formákat tartotta be, hanem a magyar szent koronával diszitett nemzetiszünü vállszalagot is minden alkalommal magán viselte. Május végén uj direktórium követte a régit és ezzel bomladozni 18 kezdett a régi rend." A "régi rend bomladozása" persze ekkor már országosan előrehaladt, amikor Fülöpszálláson elkezdődött. A Magyar Nemzeti Tanács megalakulásának napjától kezdve a megyék, városok, falvak képviselőterületei és egyéb szervek, intézmények ezrével üdvözölték táviratban a Nemzeti Tanácsot, mint a lelkekben el nem enyészett magyar állami függetlenség többszáz éve várt visszanyerésének végre látható és szilárd csúcsszervét. Leírhatatlan volt az öröm az országban és megingathatatlan volt a bizalom kezdetben a jövő erős, integer, gazdag és boldog Magyarországában, amelyik megszabadult a Habsburgoktól, "minden baj forrásától." Ezt a bizalmat a jövőben az sem felhőzte be, hogy a nemzetiségek nemzeti tanácsai sorra szakadtak el és mondták ki csatlakozásukat a szomszéd államokhoz, hogy az ország jelentős területei, köztük színmagyar vármegyék is ekkor