Horváth Lajos: Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye pecsétjei 1918-1919 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 15. (Budapest, 1989)

I. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye pecsétjei 1918-1919 - 1. A közigazgatási keretek és változásaik

vatkozással illusztráltuk is, anélkül azonban, hogy a bizonyi' táshoz az összes közölt pecsétet példaként felsorakoztattuk volna, illetve, hogy a történeti forrásként kezelt pecsétek tömegéből nyerhető tudást teljesen kimeríthettük volna. 1. A közigazgatási keretek és változásaik A régi Pest- Pilis-Solt-Kiskun /PPSKk/ vármegye 1876-ban jött létre, amikor a már a középkorban egyesült Pest-PilisSolt vármegye a Kiskunsággal bővült, s igy az ország legnagyobb megyéjévé vált. Délen a Duna bal partján mélyen benyúlt Szeremléig és Bajaszentivánig, bár Baja nem tartozott hozzá. Határai itt Bács-Bodrog vármegyével érintkeztek az Érsekcsanád- Sükösd-Nemesnádudvar-Csá s zár tölte s -Kiskunhalas -Göböl járás puszta-Balota puszta vonalon. Innen Csongrád vármegyével volt határos a Kiskunmajsához tartozó Pálos puszta-Kömpöc puszta határvonalon, északra kanyarodva Jászszentlászló, Pétermonostora, Pálmonostora következett, a megye határa Tiszaujfalunál érte el a Tiszát, ahol már Jász-Nagykun-Szolnok vármegye határával találkozott. Ujszász, Zagyvarékas és Boldog akkor szintén PPSKk vármegyéhez tartozott, Rád, Kosd, Verőce, Kismaros, Penc viszont Nógrád vármegye része volt. És természetesen nem tartozott PPSKk vármegyéhez a trianoni imperialista békediktátum után Hont vármegyéből megmaradt rész, amelyik legutóbb még a szobi járásba szervezve Pest megye részét alkotja napjainkban is.Százhalombatta, Érd, Tárnok, Sóskút, Pusztazámor, Diósd pedig akkor még Fejér vármegyében élte életét. Az őszirózsás forradalom és a Magyar Tanácsköztársaság idején lényegében változatlanul az 1876-ban létrehozott PPSKk vármegye állott fenn. Baja és Szeremle a Szerb-HorvátSzlovén állam hadserege Drina hadosztályának a megszállása alá került Pécs központtal, ettők keletre helyezkedett el a Duna hadosztály Szabadkán és környékén. Mindezektől keletre, északkeletre a szerveződő szegedi "nemzeti hadsereg", illetve a francia megszállók működési területe övezte a Tanácsköztársaság Duna-Tisza közi részét.