Horváth M. Ferenc: Hogyan írjam meg üzemem történetét? - Pest Megyei Levéltári Füzetek 13. (Budapest, 1987)

III. Források és kutatási feladatok a témakörök tükrében - A kapitalizmus kora - 11. A munkások mozgalmai

Kutatómunkát annak ismeretében keLl végeznünk, hogy a mozgalmi éLet működési kerete a szakmák szerint tagolódó szakszervezet volt és nem az üzem. Tehát pártalapszervezetek nem jöttek létre a gyárban, ahol tiltották is létrehozásukat, ellenben már 1918 előtt kiépült az üzemi bizalmi rendszer, s ennek segítségével vált lehetővé a munkások bevonása a szakszervezeti és a szociáldemokrata mozgalomba. A munkások mozgalmi életének feldolgozásakor foglalkozzunk az első szervezkedési kísérletekkel (munkásgyülés, tiltakozó felvonulás, bérmozgalom, munkabeszüntetés, május 1. megünneplése stb.), majd a szervezett harc folyamán létrehozott munkásszervezetek működésével, az országos akciókban való részvételükkel, bel- és külföldi pártkapcsolatokkal. Tárjuk fel azokat a konkrét okokat, melyek az egyes akciókat elindították, valamint azokat az ellenintézkedéseket és módszereket (pl. munkás kémhálózat létrehozása, fegyveres erő alkalmazása, elbocsátások, sztrájktörők felfogadása, ál-munkás szervezetek felállítása, a tőkés által létesített munkás segély alap, internálások, bérek csökkentése stb. ), melyeket a gyártulajdonosok alkalmaztak. A munkásság aktivizálásának szinterei nemcsak a szakszervezeti mozgalom és a munkáspártok voltak, hanem - különösen a politikailag kedvezőtlen időszakokban - néha még fedőszervként működtek önképző, testedző, önsegélyző, szakmai és kulturális egyesületek, dalkörök és munkáskórusok. Nevezzük meg azokat a munkásokat, akik részt vettek az akciókban, akik vezető szerepet vállaltak* azokat a kommunistákat, akik 76