Horváth M. Ferenc: Hogyan írjam meg üzemem történetét? - Pest Megyei Levéltári Füzetek 13. (Budapest, 1987)

I. Bevezetés - 1. Néhány szó az előzményekről

désbe. Az e szellemben megirt munkák tárgyszerű hangvétele azonban sok esetben megkérdőjelezhető, mivel a többnyire propaganda céljából készült kiadványok szerzői rákényszerültek a tőkés vállalkozóval szembeni diszkrécióra. Németországban a regényes, inkább népszerűsítő jellegű munkákat (Firmengeschichte) jelentették meg, meLyekben szintén a sikeres tőkés vállalkozó személyét emelték ki. E vállalattörténetek azonban mind gazdag és sokrétű forrásanyagon alapulnak. A legsikerültebb és legátfogóbb képet adó üzemtörténetirást a francia iskola valósította meg, mely a vállalatot a gazdaság részeként vizsgálja, vagyis ugy mutatja be, hogy feltárja a gazdaság, a társadalom és a politika által rá gyakorolt hatásokat is. A Szovjetunióban az 1930-as években terebélyesedett országos mozgalommá az üzemtörténetirás, melynek Maxim Gorkij szerint "a munkások müvének kell lennie". A szovjet üzemtörténetirás középpontjában a munkásosztály helyzete, szervezkedései és mozgalmai áLLtak; a gyárak gazdasági-technikai életének bemutatása a háttérbe szorult. A LT. világháború utáni szovjet üzemtörténetirásra a személyi kultusz nyomta rá bélyegét. A megújulás csak 1956, illetve 1958 után következett be, amikor az SZKP Központi Bizottsága megvizsgáLta az üzemtörténetirás helyzetét és a tudományos színvonal emelését tűzte ki feladatul. Az ezt követő időszakban született üzemtörténetek is elsősorban társadalom és munkásmozgalom-történeti alapozásúak voL-