Kisfaludy Katalin: Hogyan írjam meg iskolám történetét? - Pest Megyei Levéltári Füzetek 12. (Budapest, 1987)
II. A kutató és feldolgozó munka folyamata - 5. A kézirat elkészítése és megjelentetése
A íorráshelyek pontos rögzítésén kivül a fó'szöveghez esetleg szükséges magyarázatok is szerepelhetnek a jegyzetapparátusban. A lábjegyzet tehát egy a szövegben levő arab számból és az összeállítás végén lévő, ugyancsak számozott listából - azaz a jegyzetekből áll. A jegyzeteket célszerű a szöveg végén, folyamatos számozással ellátva közölni, mert a jegyzetek fejezetenkénti újrakezdése - bár nem szabálytalan - de megnehezíti a munka áttekinthetőségét. Lapalji jegyzeteket kéziratban ne alkalmazzunk, mert keveredés forrása lehet. Rövidítéseket alkalmazhatunk a jegyzeteknél helytakarékosság céljából, de ezeket, vagy az első említéskor, vagy röviditésjegyzékben fel kell oldani. A jegyzeteket egységes módszerrel, azonos szisztémával kell elkészíteni. Erre nagyon jó példát mutat a már emiitett A Pápai Kollégium története cimü monográfia jegyzetapparátusa. Ha mondanivalónkat grafikonokkal, táblázatokkal is gazdagítani kivánjuk, a főszövegben is elhelyezhetjük azokat (pl. a tanulók létszámának alakulása, tanulmányi eredményeket bemutató grafikon). Ezeket akkor tudjuk csak elkészíteni magas színvonalon, ha megfelelő mennyiségű adat áll rendelkezésünkre. Grafikonjainkat, táblázatainkat világos, áttekinthető szerkezettel kell elkészítenünk, s ha szövegközti illusztrációnak szánjuk, a vonatkozó szöveges részhez kell elhelyezni. A világos szövegközi tábla szerkesztésének módját bemutatandó idézzük Mészáros István munkáját, amely 10 év tanulólétszámát mutatja be a miskolci partikuláris iskolában (Az iskolaügy története Magyarországon 996-1777, Bp. 1981. 563. o. 78. táblázat):
